Ha úgy nézzük, a zongora mindig is a rejtélyesebb hangszerek közé tartozott. Persze azt tudjuk, hogyan képződnek a hangok a 88 billentyűs, hárompedálos, 230 méternyi fémhúrral szerelt hangszer belsejében, azonban ezt sosem láthatja az ember úgy, mint egy gitárnál vagy egy dobnál. Legalábbis eddig ez volt a helyzet.
Jött azonban Dan Harden, a Whipsaw dizájnstúdió alapító-vezérigazgatója, aki ezen gondolatok mentén újraalkotta a zongorát. Nem csak megnyitotta azt a világ számára, láthatóvá téve a belső elemeket, hanem új formába is csomagolta: a Ravenchord nevű, műalkotásnak is beillő végeredmény neve a holló és az akkord angol szavakból áll össze, előbbi magyarázata a madárszárnyra hajazó külalak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A tervezésben a legnagyobb kihívást a húrok elhelyezése jelentette, ugyanis meg szerette volna őrizni egy tradicionális zongora ergonómiáját. Erre jó megoldást jelentett a szárnyszerű kialakítás, a profil segítségével az alkotó azt is meg tudta oldani, hogy a húrok ne takarják ki a zenész arcát, mint egy pianínó, egy állóhúros zongora esetében. Az egyelőre csak virtuálisan létező végeredmény 213 cm hosszú és 45 cm széles, a billentyűk pedig a zongoristák által megszokott 76 cm-es magasságban találhatóak. A szerkezet tömege 226 kg.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Megvalósulása esetén játék közben a nézők láthatják működés közben a kalapácsokat és a tompítókat, melyek elnémítják a rezgő húrokat, amikor elengedik a korábban lenyomott billentyűket.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Ravenchord kialakítása friss, érző, logikus lénnyé alakítja a zongorát, további dimenzióval bővítve minden egyes előadást
– fogalmazott a tervező.