Legyőzte a mesterséges intelligencia az embert ebben a sportban

Nem ma volt 1997. május 3.: ezen a napon zajlott a világ egyik legérdekesebb sporteseménye. A világ akkor legjobb sakkozójának tartott Garri Kaszparov összecsapott a Deep Blue nevű szuperszámítógéppel, a találkozóból pedig a gép jött ki győztesen. Azóta nem volt más jelentősebb sportág, ahol felülkerekedett volna az emberen egy nemember, de a mesterséges intelligencia jelenkori térnyerésének köszönhetően csak idő kérdése volt, hogy mikor jön el az újabb Deep Blue-pillanat.

Erre most egy viszonylag friss, ám már így is széles körben terjedő és egyre népszerűbbé váló sportágban, a drónversenyzésben került sor. Akár a levegő Forma-1-ének is nevezhetjük ezt a versengést, mely szintén előre kijelölt pályákon zajlik, a cél pedig itt is a gyorsaság. Az egyetlen különbséget az jelenti, hogy a pilóta nem a járművön foglal helyet, azt távirányítással kezeli, de egy speciális szemüvegnek köszönhetően pontosan látja, merre halad a drónjával.

Nagyon jó reflexek, precizitás és irányítási készségek kellenek ahhoz, hogy a folyamatosan változó környezetben valaki a legjobb legyen. Nehéz elképzelni, mennyire pöröghet a sportág királyainak agya, miközben egy futamot teljesítenek, azonban a mesterséges intelligencia már ezt is túl tudja szárnyalni.

Ez azért nagy szó, mert míg a sakknál és más táblás játékoknál fix helyzetek vannak, melyekből kiindulva a számítógépek kalkulációk segítségével megtalálják győzelemhez vezető legjobb lépést, addig itt a másodperc törtrésze alatt változnak a körülmények. A Zürichi Egyetem és az Intel chipgyártó azonban előrukkolt a Swift nevű rendszerrel, melynek betanították a 25*25 méteres területen fekvő 3D-s pályát, majd az általa irányított drón elvert két világbajnokot és egy háromszoros svájci bajnokot.

Kép: UZH/Leonard Bauersfeld

A mesterséges intelligencia ugyanúgy egy kameraszögből “látta” a pályát a saját drónjáról, mint a versenyzők, igaz, kapott egy pluszsegítséget is: egy mérőműszer segítségével folyamatosan megkapta a valós idejű gyorsulási, sebességi és irányadatokat. Ezekkel az infókkal mi, emberek nemigen tudnánk mit kezdeni valós időben, mi a látottak alapján tudunk csak tájékozódni, tehát a gép által kapott pluszra úgy is tekinthetünk, mint egy esélykiegyenlítő tényezőre.

A viszonylag komplex, hétkapus, függőleges hajtókanyart is tartalmazó pályán a mesterséges intelligencia először 100 virtuális drónt küldött végig, melyek kvázi letapogatták a határokat. Ezen adatokból gyúrta össze a legideálisabbnak gondolt utat, mindezt pedig kevesebb mint egy óra alatt tette – ez a munka a valóságban egy hónap lett volna a kutatók szerint.

Kép: UZH/Regina Sablotny

Ezt követően jött az útvonal instrukciókká alakítása, figyelembe véve például a turbulenciát vagy a képi jelek változó minőségét. Miután meglettek az utasítások, jöhetett az igazi repülés, ahol az MI fél másodpercet vert egy körön a legjobb emberre – ez jelentős különbség a sportág csúcskategóriájában, a MultiGP-ben.

A teszt rámutatott azonban arra, hogy a mesterséges intelligencia nem képes alkalmazkodni teljesen a változó körülményekhez. Amikor a helyszínül szolgáló hangárba élesen besütött a nap, rögtön lehasalt a rendszer, miközben az emberek folytatták a versenyt. A megmérettetésről készült összefoglaló videót itt lehet megtekinteni: