Pókszerű robotokkal épülhetne űrbázis egy aszteroidán

David W. Jensen lelkesedett az ötletért, és pont ráért, ezért kidolgozta a részleteket, és nem csak felvázolta a szó szerint Földtől elrugaszkodott elképzelést. 

Az arXiv tudományos kiadvány szerverén  közzétett “Autonomous Restructuring of Asteroids into Rotating Space Stations” című tanulmányában Jensen az általa javasolt, viszonylag olcsó és megvalósítható terv részleteit 65 oldalon keresztül taglalja. 

Jensen pedig már megtalálta a kiszemelt legjobb jelöltet. Az Altira nevű, 4,8 kilométer átmérőjű aszteroida se nem túl nagy, se nem túl kicsi, pont megfelelő távolságra található, és összetétele is alkalmasnak tűnik. 

Bár nyolcvanszor messzebb van, mint a Hold, de stabil pályán halad a Nap körül, és nem hagyja el az úgynevezett lakható zónát. 

Ez az elképzelés eddig nem alaptalan, volt már rá példa, hogy űreszköz landolt egy üstökösön, tehát maga a találkozás kivitelezhetőnek tűnik. A következő elem viszont már komolyabb fejlesztést igényel, Jensen szerint pókokra emlékeztető, önmagukat gyártó, sokszorosító robotokat kellene eljuttatni egy 8,6 tonnás kapszulával a helyszínre, hogy azok építsék meg a később érkező személyzet számára az életfeltételeket biztosító bázist. 

A bázis maga egy többemeletes élőhely lenne, ami az aszteroidát használva középpontként gyűrűként forogna, ezzel teremtve mesterséges gravitációt. 

Előzetes számításai szerint 4,1 milliárd dollár kellene ehhez a kalandhoz, és 12 éven belül megvalósítható lenne a projekt, így az az űrmániás milliárdos, aki rászánja egy áltagos ország költségvetését, még megélhetné, hogy élhető kis menedék jön létre egy aszteroida felületén.