Pokoli robbanástól védett a NASA gumiszobája

A Saturn V rakéta nem véletlenül legendás darab. A 110 méter magas 3000 tonnás szerkezet tudott olyan erővel elszakadni a Földtől, ami elég volt emberek Holdra juttatásához. A rizikós küldetéshez mérve pokoli megbízható szerkezetről van szó, de a mérnökök semmit sem bíztak a véletlenre.

Az Apolló 11 kilövésének pillanata, 2800 tonnányi üzemanyag égett el irányított módon, de a tervezők a katasztrófára is gondoltak (Fotó: NASA/RDB/ullstein bild via Getty Images)

Ha a 2800 tonnányi üzemanyaggal feltöltött rakéta felrobbant volna az indítóálláson, arra is volt vésztervük. A mérnökök szerint a berobbanó folyékony oxigén, kerozin és hidrogén 450 méter átmérőjű tűzgolyóvá válva 1370 °C hőmérsékleten égett volna 40 másodpercen át. 

A bejárati ajtó, ezt nem szerencsés rázárni senkinek a kisujjára (fotó: NASA/Kim Shiflett)

Ez egy fél kilotonnás robbanás, ami gyakorlatilag nullára csökkenti a túlélés esélyeit a környéken. Ha baj van, akkor elég messzire menekülni lehetetlen, ezért gyorsan elérhető, de túlélést biztosító megoldásban gondolkoztak a tervezők. 

Húsz embernek jutot hely a legdurvább robbanást is kivédő bunkerben (fotó: NASA/Kim Shiflett)

Így épült a Kennedy Űrközpont LC-39A indítóállása alatt 12 méterrel egy bunker, amit, csak gumiszobának neveztek a NASA-nál. Az elnevezés mögött a bunker falait borító puha, lökéselnyelő bevonat állt, ami szintén biztonsági célokat szolgált. 

A föld alatt kialakított helyiség vasbeton szerkezete rugókon és lengéscsillapítokon áll, ezáltal akár 75G gyorsulást és 34 bar túlnyomást is el bír viselni, valamint 20 főt képes ellátni 24 órán át. A bunkert használhatták volna az indítóállás technikusai is, de az űrhajósok is. 

Minden küldetés előtt a legénység kapott kiképzést a bunker használatára. A vészhelyzeti evakuálás alatt az orbiter tetejéről egy speciális felvonóba léptek a menekülő asztronauták, amely kevesebb mint 30 másodperc alatt le tudta őket vinni a mobil indítóplatform (MLP) aljára. 

Az MLP alján aztán kinyitottak egy ajtót, amely egy 61 méter hosszú, lapos, gumiból készült lassító csúszdához vezetett, ez vitte le őket a gumiszobához. Gyakorlatilag egy óriási vizes csúszdán zuhantak le a túlélést jelentő bunkerbe. 

Miután megérkeztek a gumiszobába, az eljárás szerint a személyzetnek ki kellett nyitnia egy 15 centiméter vastag acélajtót, amely a már említett rugókon álló félgömb alakú terembe vezetett. Ez a terem igazi sci-fi hangulatú bunker, körben húsz nagyméretű székekkel, amelyekben teljes űrruhában is elférnek az emberek. Ezen a helyen a felszerelt szén-dioxid szűrőnek köszönhetően akár egy napig is életben maradhat húsz fő, kevesebben pedig még tovább is húzhatják. A túlélést még tűzálló takarók, katonai fejadagok, víz szolgálták, sőt még egy WC -t is kialakítottak a székek mögött. 

Ez tényleg a túlbiztosítás utolsó eszköze volt, mert még egy robbanás esetén is a mérges gázok elillanásával és a tűz beoltását követően csupán pár órát kellett volna itt tartózkodnia a személyzetnek. A bunkerből egy hosszú alagúton lehetett távozni, ami 366 méterre a kilövőállástól bukkant a felszínre. Ha ezt esetleg törmelék zárta volna el, vagy beomlik, akkor a NASA szakemberei felülről fúrtak volna le 12 méter mélyre, és a bunker tetején kialakított csapóajtón át mentették volna ki a túlélőket.