Az IFLScience-ben megjelent cikk szerint 2025-ben a Szaturnusz lenyűgöző gyűrűi ideiglenesen elrejtőznek majd szemünk elől. Ez nem azt jelenti, hogy örökre eltűnnének, csupán a Földről nézve nem lesznek megfigyelhetők egy darabig. A bolygók helyzetváltozása következtében a Naprendszer tagjait mindig változó perspektívából szemléljük, és a Szaturnusz gyűrűinek esetében ez a változó szögek miatt van.
Ez a ciklikus esemény, amely legutóbb 2009. szeptember 4-én volt tapasztalható, és a következő alkalom, amikor a gyűrűk ismét eltűnnek majd látómezőnkből, 2025. március 23-ára esik. Ezt követően a gyűrűk fokozatosan ismét jobban megfigyelhetőek lesznek, egészen 2032-ig, amikor ismét a lehető legelőnyösebb szögből csodálhatjuk meg a bolygó gyűrűrendszerét.
A gyűrűk átmeneti hiánya lehetőséget teremt arra, hogy távcsővel könnyebben szemügyre vegyük a Szaturnusz holdjait, melyeket máskor a bolygó óriási, jégből és kőzetekből álló gyűrűi takarnak el előlünk.
A gyűrűk korát illetően két fő elmélet létezik. Egyes tudósok szerint a gyűrűk viszonylag fiatalok, talán csak néhány száz millió évesek lehetnek, és egy kisebb hold vagy becsapódott üstökös felbomlásából származhatnak. Mások szerint a gyűrűk sokkal öregebbek, akár a Szaturnuszhoz hasonlóan 4 milliárd év körüliek is lehetnek.
A jelenlegi tudományos konszenzus szerint a gyűrűk fokozatosan “esnek” a bolygó felé, mivel a Szaturnusz gravitációs mezője és a bolygó mágneses mezeje lassan, de biztosan vonzza őket. A NASA kutatásai szerint a gyűrűk anyaga a bolygó felszínére hulló “gyűrűeső” formájában veszít tömegéből, és ez alapján a gyűrűk akár 100 millió éven belül teljesen eltűnhetnek. Azonban ez az időtáv a csillagászati időskálán rövid, nekünk átlagembereknek felfoghatatlanul hosszú, így a gyűrűk még sokáig lenyűgöző látványt nyújtanak majd.