Párizs meghatározó épülete, az Eiffel-torony építése 1887. január 26-án indult a Mars-mezőn. Az acél korát jelképező, légies fémtorony akkoriban megosztó volt, ma viszont a francia főváros első számú jelképe, és a világ egyik legismertebb emberi alkotása.
Az idő múlásával az Eiffel-torony a francia kultúra és művészet szimbólumává vált, és ma már elválaszthatatlan része Párizs panorámájának. Az építmény története és tervezése, valamint az a mérnöki bravúr, amely megvalósításához szükséges volt, mind a modern építészet és mérnöki tudomány kiemelkedő példái.
A torony eredetileg 300 méter magas volt, de az antennák hozzáadásával ma már 324 méteres, építéséhez mintegy 7300 tonna vasat használtak fel, és összesen 18 038 darab vasdarabot illesztettek össze több mint 2,5 millió szegeccsel. A szerkezetet rendszeres festéssel védik a rozsdásodástól, eddig 19 alkalommal festették újra.
Azt viszont kevesen tudják, hogy Gustave Eiffel építészmérnök a saját maga szórakoztatására kialakított az építmény csúcsán egy miniatűr lakást is. A meleg színű tapétával borított, elegáns bútorokkal, valamint egy zongorával berendezett lakásba igazi kiváltság volt bejutni.
A kor gazdag emberei hiába adták volna meg a világ összes pénzét egy ott eltöltött éjszakáért, Eiffel csak meghívásos alapon engedett fel vendégeket saját kis birodalmába. Így járt a szobában például Thomas Edison feltaláló is.
A miniapartmanba napjainkban tilos a belépés, az Eiffel-torony tetejére jegyet váltott látogatók viszont egy ablakon benézhetnek az eredeti berendezéssel rendelkező helyre, ahol Edison és Eiffel mása is látható.