Itt egy teória, miért csóválják a kutyák a farkukat

A kutyák farkáról korábban már több kutatás is kiderítette, hogy a macskafélékkel ellentétben, sokkal inkább szolgál a kommunikációra, mint egyensúlyozásra. Egy friss kutatásból pedig kiderült, hogy az állat mozgásában szinte semmilyen szerepe nincs a faroknak, mindemelett a Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet kutatói más érdekességeket is megállapítottak.

A Biology Letters folyóiratban megjelent publikáció olyan korábbi tanulmányokat is ismertet amelyek a farokcsóválással foglalkoznak. Ezekből az derült ki, hogy az ember által nevelt kölykök kutyák sokkal gyakrabban csóválják a farkukat, mint az ugyanígy nevelt farkasok. Emellett az is kiolvasható a tanulmányból, hogy a kutyák jobbra csóválják a farkukat, ha pozitív élmény éri őket, és balra (vagy egyáltalán nem), amikor szeretnének visszavonulni egy helyzetből, ami nem komfortos nekik.

De miért csóválják a kutyák gyakrabban a farkukat, mint más hasonló állatok?

Az egyik ok egyértelműen a háziasítás lehet. Ezen folyamat során a kutyákban más tulajdonságok is kialakultak, hogy jobban idomuljanak az emberhez – ilyen például a szelídség és az engedelmesség. Úgy vélik, valami hasonló motiváció lehet a farokcsóválás mögött. A tanulmány vezető szerzője, Silvia Leonetti szerint azonban más okra is vissza lehet ezt vezetni:

De van itt egy másik tudományos állítás is, amelyet Holly Root-Gutteridge, a Lincolni Egyetem kutyakutatója osztott meg még korábban. Szerint a csóválás hátterében inkább az lehet, hogy az emberek kevésbé tudták tolerálni az ugatást – sőt bizonyos helyzetekben, például a vadászat során ez nem is volt túl hasznos –, ezért más módszert is ki kellett találniuk a kutyákkal közös kommunikációra. De ez egyelőre csupán hipotézis…