A piercingek és különféle testékszerek viselése nem új keletű dolog: régóta ismert már, hogy elődeink is kedvelték és használták az ilyesfajta kiegészítőket. A tudósok korábban úgy tartották, hogy nagyjából 12 ezer éve él ilyen eszközökkel az emberiség, azonban ennyire régre nyúló maradványokat eddig még nem találtak.
Nemrég azonban olyan leletre bukkantak, ami ezt a feltételezést támasztja alá. Törökországban
melyekről az is kiderült, hogy egyfajta felnőtté avatási szertartáson használták őket.
A mészkőből, folyami kavicsokból és obszidiánokból készült, legalább 7 mm átmérőjű testékszerekből összesen 106-ot találtak, ebből 85 maradt meg olyan állapotban, hogy elemezni is lehessen. Legtöbbjük az emberi maradványok közvetlen közelében volt, mégpedig azokon a helyeken, ahol az emberekbe ültették őket: a fülcimpában, illetve az alsó ajak alatt.
A minimum 7 mm-es átmérő miatt az ajakpiercingek amellett, hogy vizuálisan is elkülönítették a gyerekeket a felnőttkorba lépett emberektől, valószínűleg jelentős változást okoztak viselőjének beszédében, étkezésében és légzésében is. Ezek is olyan tulajdonságok, melyek szintén differenciát jelenthettek a generációk között, vélik a tudósok.