2011 március 11-én a Richter-skála szerinti 9-es erejű földrengés csapott le Japánra. A földrengés okozta szökőár épületeket és embereket ragadott magával. A természeti katasztrófa csaknem 16 ezer halálos áldozatot követelt, a legsúlyosabb, 13 éve is problémát jelentő következménye a Fukusima atomerőműben történt üzemzavar.
A Fukusima Dai Icsi (Fukusima I) atomerőműben a földrengés és a szökőár nukleáris üzemzavarok sorozatát indította el. A reaktorokból nagy mennyiségű radioaktív anyag került ki a környezetbe, több kilométeres sáv súlyos szennyezését okozva. A katasztrófát a nemzetközi nukleáris hatóságok a legsúlyosabb, 7-es fokozatúnak minősítették. Ez megegyezett az 1986-os csernobili katasztrófa minősítésével. A japán hatóságok az atombaleset nyomán 20 kilométeres tilalmi övezetet jelöltek ki az erőmű körül.
A település lakói azóta visszatérhettek az otthonaikba, de az erőmű még sok megoldandó problémát tartogat. Előzetes számítások szerint a reaktorok közül háromban 880 tonna erősen radioaktív olvadt üzemanyag-törmelék rejtőzik, aminek biztonságos helyet kellene találni.
Mivel az egészségre rendkívül káros anyagokról van szó, így az emberi erő bevetése kizárt, Japánban nem fognak olyan “biorobotokat” alkalmazni, mint a Szovjetunió Csernobil atomkatasztrófája után.
Bár pár éves csúszással, de a szigetországi kutatóknak sikerült olyan robotot építeniük, ami készen áll a takarítás feladatára. Az eszközt nemrég mutatta be az erőmű üzemeltetője, Tokyo Electric Power Company (TEPCO) – számolt be róla az Associated Press. A szerkezetet a Mitsubishi Heavy Industries fejlesztette, a robot teleszkópos karok segítségével tud egyelőre kis mennyiségű, radiokatív hulladékot eltakarítani.
Jelenleg egyszerre 3 grammot képes felemelni, így időbe fog telni, míg az összes 880 tonnát sikerül majd semlegesíteni. A szakemberek optimista becslései szerint is kell majd 30-40 év a feladat elvégzéséhez. Az erősen radiokatív környezet nem kedvez a robotoknak sem, az elmúlt években több, felderítő feladatra beküldött robot is tönkrement. Ugyanilyen sors jutott az 1986-ban, Csernobilban bevetett robotoknak, az érzékeny elektronikát hamar tönkretette a magas sugárzás.
A mentési munkák során a szovjet STR-1 robotot is bevetették, amit űrkutatók építettek. A sérült reaktor tetején található hulladékot, grafitot és sugárfertőzött növényeket derítette fel, majd egy elé szerelt tolólap segítségével tolta azokat le a tetőről. Emmelett orosz és külföldről hozott, távolról irányítható egységgel is próbálkoztak, de ezek elakadtak vagy lezuhantak a magasból.
Ezért döntöttek végül az élő erő, vagyis a sorkatonák bevetése mellett, akik egy-egy lapátolás erejéig rohantak fel az erőmű romos tetejére, hogy a kiszóródott sugárzó anyagot visszalapátolják a reaktor helyén keletkezett kráterbe. A “biorobotok”-nak nevezett katonák pár percig dolgozhattak csak, mert ezeknek a sugárzó grafitdaraboknak az ereje 11-12 000 röntgen/óra volt (egy évi terhelés: 2 röntgen).