Kiderült a misztikus egyiptomi agyagedény titka

Adott egy agyagedény Egyiptomból, melyen Bész istenség látható. Egy ilyen tárgy írásos emlékek nélkül megfejthetetlen rejtély a kutatók számára, de ma az anyagokat pontosan elemző megoldásoknak hála ezek is feltárják régi titkaikat. A Dél-floridai Egyetem régésze, Davide Tanasi különféle modern elemző vizsgálatokat végzett a Tampa Művészeti Múzeum gyűjteményében található köcsögön, különös tekintettel az edény fenekén lévő maradványokra.

Ezek alapján feltételezik, hogy a díszes edény hallucinogén főzetet tartalmazott, amelyet mágikus rituálék során használtak.

Bész a jó védője

Bész a Ókori Egyiptomban védelmező istenség, különösen az anyáké és gyermekeké, de a szexualitás istene is. Egy idő után már minden jó védőjének és minden rossz ellenségének tekintették. Az ital pedig segíthetett közelebb kerülni hozzá. 

A keverék központi idegrendszerre ható, annak funkcióját befolyásolni képes, és gyógyászati tulajdonságokkal rendelkező növényeket tartalmazott, mint például:

• vad rutafű
• egyiptomi kék lótusz
• egy, a Cleome nemzetségből (keresztesvirágúak).

Továbbá mézet, szezámmagot, fenyőmagot, édesgyökeret és szőlőt használtak a folyadék ízesítésére és színezésére, amely így vérre emlékeztethetett.

A keverékben erjesztett gyümölcsök maradványai mellett valódi emberi vér és nyál is volt.  

A Bész-bögre és a „Nap szemének mítosza”

A tanulmány párhuzamot von a Bész-bögre használata és a “Nap szemének mítosza” között. A történet szerint Bész egy vérnek álcázott, drogokkal kevert, alkoholos itallal megnyugtatja Hathort, az ég istennőjét. Ez az ital mély álomba ringatja Hathort, és ezzel szimbolikusan megoldja a konfliktust.

Besz ábrázolása sok helyen feltűnik Fotó: DeAgostini/Getty Images

A kutatók szerint a Bész-bögrék rituális használata ennek a mítosznak a felelevenítése lehetett, amely során a pszichoaktív anyagokat és a történetmesélést kombinálták, hogy elmélyítsék a spirituális élményeket.

Termékenység és szülés kontextusa

A rituáléknak egy másik jelentős színtere a termékenység és a szülés volt. A gízai nagy piramisok közelében található szakkarai Bész-kamrák olyan helyek lehettek, ahol a nők isteni segítséget kerestek a várandósság alatt, amely az ókorban rendkívül kockázatos időszaknak számított. Az ilyen rituálék jóslási gyakorlatokat is magukban foglalhattak, ahol a résztvevők álombéli látomásokon keresztül kerestek útmutatást jövőjükről vagy terhességükről.