A karácsony közeledtével szépülnek az otthonok kívül-belül, és az ünnepi fények is egyre-másra kerülnek elő. Van azonban ebben egy kategória, mely pár éve kezdett hódítani, és sokan nincsenek vele kibékülve:
Valószínűleg bárki, aki körbekérdez a környezetében, talál olyat, akinek valamilyen gondja van ezzel a dekorelemmel, pontosabban annak fényével. Személyes tapasztalatom az, hogy ez a kékség kicsit homályossá teszi a látásomat, ha a fénysorra próbálnék fókuszálni, akárhogy szeretném, nem tudom megállapítani messzebbről, hol vannak az izzók határai. Más fénysoroknál ez nem jelent gondot.
Mindennek egyébként van tudományos magyarázata. Aki figyelt fizikaórán, emlékezhet arra, hogy a fény az elektromágneses sugárzás egy formája, hullámhossza befolyásolja, milyen színeket látunk.
Mint a fenti képen is látható, a rövidebb hullámhosszú színektől a hosszúak felé haladva épül fel a színskála, amit látunk, amiből számunkra a világ összeáll. A hullámhossz rövidülésével azonban együtt jár az is, hogy maga a sugárzás erősebb.
Láthatjuk, hogy a kék szín az erősebbik oldalon áll, azaz ez az egyik legnagyobb energiaszintű fény, amit felfog a szemünk. Nem csoda, hogy ha ebből kapunk töményen, akkor rosszul vagy nem tökéletesen látunk. Ha hosszú távon kitesszük magunkat ennek, akkor jelentkezhetnek az asztenópia, vagyis a szemfáradtság tünetei: szemfájdalom, homályos látás, adott esetben fejfájás is. Ez a probléma előállhat a képernyők nézegetésétől is, és épp ezért találták ki az éjszakai képernyőmódokat, melyeknél a kék fény mennyiségét csökkentik az okoseszközök.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért a kék fény a probléma, ha az ibolya a skála szerint még erősebb nála. A válasz az, hogy ez a szín már annyira az általunk látható színek spektrumának szélén van, hogy a nagyját konkrétan fel sem fogjuk. A látható tartományon túl beszélünk ibolyántúlir vagy ultraviola fényről, ami már az UV-sugárzás. Épp ezért tehát a kék a legintenzívebb szín, ami a LED-izzós karácsonyi fénysorokban is a leginkább zavaró tud lenni.