A TasteAtlas egyfajta gasztronómiai gyűjtőatlasz, ahol a világ összes országának tipikus étele feltűnik. A különféle fogásokra szavazni is lehet, és ezek alapján az oldal készítői építik az adatbázist, és külön kategóriánként listákat hoznak létre. Állítólag tökéletesre csiszolták az értékelési rendszert, nem lehet megrohamozni az oldalt, és pár száz szavazattal előnyt csiholni a hazai termékeknek, csak hazafias indíttatástól vezérelve.
Tehát itt tényleg a nép véleményét láthatjuk, olvashatjuk, a netező világevők állítják össze a listát. Így az oldal készítői pedig feltett kézzel, nyugodtan mondhatják, hogy ők csak az üzenetet adták át, nekik a sorrendbe nincs beleszólásuk.
Egyik friss listájukon a világ száz legjobb levesét szedték össze.
A listát érdemes végigböngészni, de természetesen nem éhesen, mert a végére garantált a korgó gyomor. Mi magyarok az első negyedbe fértünk bele saját különlegességeinkkel. A jó öreg magyaros húsleves a 24. helyig jutott a szavazatok alapján, az egyszerűen gulyásként megnevezett leves pedig 16. lett a listán.
Itt máris kezdődhet a vita, hogy ugyan ki mit ért hús- és gulyásleves alatt, hiszen konyhánként, tájegységként eltér az ízvilág, az elkészítés módja, sőt a hozzávalók is kreatívan változnak.
A TasteAtlas azért ad némi támpontot, hogy ők mire gondoltak: “A gulyás egy ismert étel, amely a magyar határokon kívül is nagyon népszerű. A szó sok országban a sűrű pörköltöt jelöli, míg nálunk a gulyás leginkább a levesszerű ételt jelenti, ezért ezt az ételt gulyáslevesnek is nevezik.
Hagyományosan marhahúsból készítik, melyet gazdag paprikás lében párolnak, általában hagyma, paprika, gyökérzöldségek, különféle fűszerek, esetenként paradicsom (néhány regionális változatban) kerül mellé.”
Az első tízben ázsiai túlsúlyi tapasztalható, a top 10-es mezőnyben 7 leves ázsiai, ebből három japán. A győztes a japán tonkocu ramen (képünkön) lett, míg a második helyre a lengyel zurek (gazdag, tojásos-kolbászos burgonyaleves) kapaszkodott fel, harmadiknak pedig a török mercimek corbasi (burgonyával, leveszöldségekkel készített lencsekrémleves) futott be.
A győztesről pedig szintén illik pár szót ejteni, hiszen ez most a levesek fejedelme.
Sertésből főzött alaplé, tészta, tojás, sertéshús, feltétek, és tareszósz adja az összetevőket. Ezek tökéletes elegye adja az utánozhatatlan, fűszeres ízvilágot. A 12-18 órán át gyöngyözve főzött alaplé a fogás szíve-lelke, erre kerül a hosszúra nyújtott ramentészta, ami véletlenül sem összekeverendő az instant ramenekben használt utánzattal. A leves gazdagságát lágyra főzött tojás, húsos sertésszalonna és a különféle feltétek adják. A ramen tetejére általában apróra vágott mogyoróhagymát, bambuszrügyet, algát és csemegekukoricát pakolnak.