
A CD-knek viszonylag rövid pálya jutott az adathordozók történelmében, mégis elképesztően népszerűek voltak, legyen szó zenéről, videójátékokról vagy bármilyen más adatról. Könnyen jött és viszonylag könnyen is ment, és így sokaknak fel sem tűnt menet közben az, hogy nem csak szabványos 12 cm (vagy mini CD-k esetén 8 cm) átmérőjű optikai lemezek léteztek.
Voltak ugyanis fura alakú, nem szabványos CD-k is, melyek mintája megidézett valamit, amit a kiadó szeretett volna. Hívták őket például névjegykártya CD-nek is, de gyakori volt, hogy a zenei előadók egy, az album tematikáját megidéző ábrát vagy épp a banda logóját vágták körbe. Jelentek meg így videójátékok is.
Kép: Markus Beck/picture alliance via Getty Images
Az ilyen lemezek kétségkívül látványosak voltak, és gyártásuk sem volt túl nehéz, kis túlzással egy sima kivágással alkothattak a hozzáértőt egyedi formájú lemezeket. A “hiányos” CD-knek azonban voltak hátulütői is. Egyfelől ezekre már nem fért fel a 12 centis változatnál standard 700 MB adat, az olvasó ugyanis csak a folytonos lemezrészeket volt képes olvasni.. Másrészt az egyedi formájú CD-ket megfelelően ki is kellett súlyozni: egy nem megfelelő tömegközéppontú lemez a meghajtóban gyorsan pörögve könnyen elszabadulhatott, és komoly károkat okozhatott a hardverben.
Kép: JOERG CARSTENSEN / dpa Picture-Alliance via AFP
A lemezek gyártóinak egyébként így is meg kellett felelniük a CD-szabványoknak. Ez esetükben azt jelentette, hogy legyen bármilyen alakja is a lemeznek, legalább három ponton érintenie kellett a 8 vagy 12 cm-es átmérőjű képzeletbeli kört a kivágott CD szélének. Enélkül nem volt garantált, hogy az adathordozó problémamentesen működik.