Ősi állat maradványaira bukkantak a Tiszában

A példátlan aszály, szárazság okozta alacsony vízállás teljesen átformálta jól ismert folyóinkat. A Tisza medrében is alig csordogál a víz, vannak szakaszok, ahol már a gyalogos átkelés sem lehetetlen.

Ahol eddig méteres víz hullámzott, már csak iszapot találunk, ami néha valódi kincseket, érdekes leleteket rejt. Utóbbiba futottak bele a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársai, akik Szolnok és Kisköre között vízitúráztak.

Első pillantásra horgonynak nézték a sötét színű tárgyat, ám amikor kiemelték a kavicságyba nagyjából háromnegyed részben betemetett leletet, kiderült, hogy egy nagytestű állat koponyáját találták meg.

A maradványt a szolnoki Damjanich János Múzeumba vitték. Az első vizsgálatok alapján feltehetően egy jégkorszakban élt barlangi medve koponyájáról van szó. A faj 250–300 ezer évvel ezelőtt jelent meg, és körülbelül 25 ezer évvel ezelőtt tűnhetett el a legutóbbi jégkorszak, a Würm-glaciális végével.

Elterjedési területük hatalmas volt: az Ibériai-félszigettől Közép- és Kelet-Európán át egészen az Urálig és a Kaukázusig kerültek elő maradványaik. Különösen gyakoriak a hegyvidéki, karsztos térségek barlangjaiban. A nevüket is ennek köszönhetik: csontjaik feltűnően nagy része barlangi üledékekből ismert.

A barlangi medve (Ursus spelaeus) karmai. Fotó: Markus Matzel/ullstein bild via Getty Images)

Az előkerült csontvázak arányain alapuló számítások szerint a nagy hímek jellemzően 400–500 kilogramm körüliek lehettek, míg a nőstények körülbelül 225–250 kilogrammot nyomhattak. Kihalásuk okai vitatottak: egyrészt sok ép csontvázat találtak, ami arra utal, hogy többségük természetes halállal, az élettér megváltozása miatt pusztult el; másrészt pedig valószínűsíthető, hogy az akkori emberek vadásztak rájuk.

Így nézhetett ki a jégkorszaki ember kortársa. (Kép: De Agostini via Getty Images)

A Kárpát-medencéből rengeteg barlangimedve-maradvány ismert. A Bükkben található Szeleta-barlang alsó rétegeinek leggyakoribb nagyemlőse éppen a barlangi medve volt.

Bár a legtöbb lelet barlangokból került elő, a Tisza medre ebben a térségében régóta ismert őslénytani lelőhely, ami idén már szolgált meglepetéssel: 2026 augusztusában Tiszaroff közelében mamut-, bölény-, orrszarvú- és hiénamaradványok kerültek elő az alacsony vízállású folyóból.

Ez még érdekelhet

Life

Nem elég a tökéletes szakáll – az intimhigiéné is számít