5 tavaszköszöntő szokás, melynek világszerte a csodájára járnak

A tél vége, a tavasz eleje a megújulás jelképe. Szinte feltámad a természet, ezzel együtt pedig az emberek is új erőre kapnak, kimerészkednek meleg otthonukból, és összejönnek – így van ez már jó néhány száz éve a bolygó számos pontján. Az egyes területeken idővel más és más szokások alakultak ki, számos tényező befolyásolta a télűző, tavaszváró eseménysorozatok alakulását. Az alábbiakban öt ilyen farsangi eseményt mutatunk be nektek, melyeknek ismertsége teljes joggal mondható világhírűnek.

Velencei karnevál

Ez a nagybetűs karnevál, nem is lehet kérdés. Története már az ókori görög, illetve római időkig visszanyúlik, a Dionüszosz-ünnepeken az egybegyűltek rendszeresen álarcok mögé bújva múlatták a bor és mámor istenéről elnevezett mulatságokon az időt. Később a keresztény kultúrkör átitatta a szokásokat, ez volt az utolsó nagy buli a húsvéti böjt előtt – innen is a karnevál, mint szó, mely a középkori latin carne levare, a hús elhagyása kifejezésből alakult ki.

Velencében mindezt már az ősidők óta megspékelik kerekeken guruló, hajó formájú szerkezetekkel, melyek igazán látványossá teszik a modern karneválokat is. A felvonulásokat annyian néznék meg minden egyes farsangi szezonban, hogy sokszor csak a várostól 10 kilométerre találnak szállást a turisták.

Riói karnevál

Jelenlegi formájában 1928 óta létezik a szintén híres karnevál, ahol a főszereplők a női idomok és a szamba. A népünnepély csúcspontját a Rio de Janeiróban található szambaiskolák felvonulása jelenti, a díszes menet akár két kilométer hosszú is lehet.

Mohácsi busójárás

A köznyelvben sokácnak, a mohácsiak körében sokacnak nevezett népcsoport által meghonosított, híres farsangi eseményt egy 1783-as feljegyzés említi először az MTI összefoglalója szerint. A balkáni térségből a török hódoltság idején Mohács környékén megtelepedő etnikum körében élő legenda szerint furfangos őseik a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. A sokacok álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve, és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.

A télűző, tavaszköszöntő népszokás tradicionális elemei évszázadok óta változatlanok: borzas busóbundát, vászongatyát, bocskort öltő felnőttek faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel – tarisznyákkal, buzogányokkal, öles kereplőkkel és kolompokkal – felszerelkezve búcsúztatják a zord évszakot és várják a tavaszt. A busójárást – első magyarországi elemként – vette fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO 2009-ben.

Farsang Németországban

Önmagában nem is mondható annyira különlegesnek a németországi farsang, leszámítva azt, hogy bizonyos területeken a hivatalos farsangi időszak már november 11-én, 11 óra 11 perckor elkezdődik, és hamvazószerdáig tart. A hosszúra nyúlt időszak ellenére a legnagyobb bulikat ők is a farsang végén, a húshagyó kedd előtti hétfőn tartják. Ekkor a német városok utcai parádéknak, felvonulásoknak adnak otthont.

Intruz

Indiában a portugál gyarmatosítóknak köszönhetően honosodott meg ez a farsangszerű tavaszköszöntő ünnep. Miután a hinduk körében betiltották a portugálok egy helyi tavaszünneplő fesztivál megtartását, a fennhatóság alatt élő falusiak elkezdtek alternatívát keresni. Ez lett az intruz, melynek megrendezésébe annak idején a portugálok is belementek.

Az ünnepélyek központi elemeinek az esernyős tánc számít, miközben helyi népzene a talpalávaló. A szokást a világ egy része még csak most kezdi el felfedezni magának, de helyiek bíznak abban, hogy a nagy népszerű fesztiválok mintájára náluk is még több turista jelenik majd meg a jövőben.

Képek: Getty Images