A 2020-as évtized egy globális pandémia, a bolygót felperzselő klímaváltozás bepörgése és a nyílt háború után még mindig tud meglepetést okozni: most jön az X-akták-fázis, olyan tudósokkal, akik valódinak vélt bizonyítékokat lobogtatnak a földönkívüli civilizációk létezéséről.
Tényleg X-aktákat idéző módon indul a történet. 2014-ben meteor hullott Pápua Új-Guinea partjai közelében a Csendes-óceánba. A csillagközi térből érkező vendéget alaposan megvizsgálták a tudósok, a talált mintákat pedig a Harvard laborjaiban elemezték.
Az elemzés a feladat könnyebb része volt, maga a meteor felfedezése sokkal nagyobb fejtörést okozott. Loeb professzor és csapata az USA kormánya által megadott, 10 km-es sugarú körben kezdett keresni a Silver Star nevű hajóval. A kutatók a tengerfenékre engedett erős mágnesekkel pásztázták végig a területet, és meglepő módon apró, egy milliméter alatti méretű fémgolyókat találtak.
“Tíz gömböt találtunk. Ezek majdnem tökéletes gömbök, vagyis fémgolyók. Ha mikroszkópon keresztül nézzük őket, nagyon jól elkülönülnek a háttértől” – magyarázta Loeb – “Színük arany, kék, barna, és némelyikük a Föld miniatűrjére hasonlít”.
Az összetétel elemzése kimutatta, hogy a gömbök 84 százalék vasból, 8 százalék szilíciumból, 4 százalék magnéziumból és 2 százalék titánból állnak. A legénység összesen 50 darabot talált belőlük.
Az erős állítást két érdekes adat támasztja alá. Egyrészt az apró gömbök keményebbek voltak, mint a NASA által eddig katalogizált összes űrből származó kőzet. Másrészt a meteor hihetetlenül gyors volt: a Naprendszeren kívüli 60 km/másodperces tempóval haladt, ami gyorsabb, mint a Nap közelében lévő csillagok 95 százaléka. Ez utal legfőképp arra, hogy a szabályos formájú, apró golyókat nem a természet alkotta, hanem egy nagyobb mesterséges eszköz részei lehettek.
Az Egyesült Államok űrparancsnoksága 99,999%-os bizonyossággal megerősítette, hogy az anyag egy másik naprendszerből származik.