A Grotte Mandrin régészeti lelőhely Franciaország dél-keleti részén található, ahol már a hatvanas évek óta folynak régészeti munkálatok. Ezen a helyen találtak elsőként csontmaradványokat a Homo sapiens sapienstől Európában, és nemrégiben újabb különlegességgel szolgált a barlang és környéke.
Francia és amerikai régészek idén február 22-én megjelent tanulmányukban számoltak be az 852 darabos kollekcióról, amely átírja az őskőkorszak (paleolitikum) történetét.
A ma élő emberek a Homo sapiens („értelmes ember”) faj, ezen belül a mai ember (Homo sapiens sapiens) alfaj tagjai. A Homo sapiens másik alfaja a kihalt Homo sapiens idaltu volt. A körülbelül 28000 évvel ezelőtt kihalt neandervölgyi embert is a Homo nem egyik fajaként írták le, később alfajra módosították a besorolást. Az ember legközelebbi, ma is élő rokona a csimpánz. Ezek közül több faj használt tüzet, és megtelepedett Eurázsiában. Az anatómiailag modern ember 315 ezer évvel ezelőtt jelent meg Afrikában és 50 ezer évvel ezelőttről találták meg a modern viselkedés első nyomait.
A régészek legnagyobb meglepetésére a Grotte Mandrin egy mélyen fekvő, ősi rétegéből olyan finoman megmunkált kőeszközök kerültek elő, amilyeneket a tudomány jelenlegi állása több ezer évvel későbbre datált. Ezek a leletek főként lándzsa- és nyílhegyek voltak és ugyanabból a földrétegből előkerült csontmaradványok kormeghatározás szerint 54 ezer évesek.
A leletek kiemelése és tisztítása utáni elemzések egyértelművé teszik, hogy a gondosan kifaragott kőpengék fegyveralkatrészek voltak, ami azt jelenti, hogy a Homo sapiens íjászati tudománya legalább 10 ezer évvel korábbra tehető, mint azt eddig gondolták.
Ezek alapján az archeológusok azt jelentették ki, hogy ezen fegyverek elkészítésének tudása kulcsfontosságú technológia előny volt, amelynek birtokában, a modern ember ki tudta szorítani az Eurázsiát uraló, fából faragott hajítólándzsát használó neandervölgyieket, akik végül beolvadtak az Afrikából kiáramló új emberfajba.
Nyitókép forrása: Getty Images (illusztráció)