A NASA tekergő robotkígyója kutathat idegen élet után

Lassan körvonalazódik az űrkutatás jövője, jönnek a gigantikus missziók, először a Holdra, majd remélhetőleg a Marsra is. Az idegen helyek felfedezése pedig egyedi megoldásokat igényel, nem lehet mindenhova guruló, autószerű szerkezeteket küldeni.

A nehéz terep meghódítására pedig van egy ősi, kézenfekvő megoldás. A csavarhajtás. Ez lényegében egy éles csigavonallal ellátott henger, amit ha forgatunk, értelemszerűen halad előre.

Az ötlet eredete a 19. századik nyúlik vissza, de csak 1907-re öltött testet. James Paevey favágónak lett elege az akadékoskodó erdőből, és faragott csavaros hajtást a munka megkönnyítésének érdekében. Miért inkább ez mint a lánctalp? Egyszerűbb, a kevesebb mozgó alkatrész miatt alacsonyabb a hibalehetőség, és mindenek felett: szinte nincs előtte legyűrhetetlen terep.

Az ötlet ipari méretet a Fordson traktoroknak köszönhetően nyert. A kor legnépszerűbb típusának kerekeit csavaros hengerekre cserélték, a hajtásáról két kuplungszerkezet gondoskodott, amelyek a kormánykerék pozíciójának függvényében oldottak, vagy zártak. A képességeket bizonyítandó húsztonnányi fát vontattak rossz terepen, ám a találmány mégsem nyert széles elismerést, és pár évtizedre a feledés homályába veszett.   

ZIL-2906 (fotó: Wikipedia.com)

Az ötletet felmelegítették a szovjetek is, és ezen a szálon már kapcsolódunk az űrkutatáshoz. A ZIL 2906 kódjelű konstrukció célja az orosz űrhajósok kimentése volt olyan helyszínről, amely messze volt bármilyen közúttól és helikopterrel sem lehetett megközelíteni, mondjuk fák vagy mocsár miatt.

AZ EELS egy igazi csavarhajtású űrkígyó (fotó: NASA-JPL Caltech)

Ezt a megoldást ötvözték egy magától mozgó kígyó alkalmazkodóképességével a JPL mérnökei, és létrehozták az EELS-t. A szerkezet  4,87 méter hosszú és közel 100 kilogrammot nyom, és akárcsak elődei, ő sem ismer akadályt terepen, gyakorlatilag bárhol átkúszik, csak a függőleges falak jelentenek akadályt neki. 

Felülettől függően többféle csavarral ellátható a tíz szegmensből álló robotkígyó, másfajta kapaszkodót terveztek neki homokra, jégre, sárra, majd amit a felfedezendő bolygó megkíván. A robotkígyó feladata lesz eljutni a rejtett helyekre, felfedezni a más járművek számára elérhetetlen területeket, kamerákkal, érzékelőkkel felszerelve. A robotkígyó ráadásul képes lesz autonóm közlekedésre, emberi beavatkozás nélkül. Lézeres radarjai (lidar), sztereó kamerája segítségével 3D-s térképet rajzol az őt körülvevő környezetről, és egy algoritmus alapján dönti el, hogy merre a legbiztonságosabb út előre. 

A felfedező robotkígyó első komoly küldetése a Szaturnusz jeges holdja, a Földtől 12 évnyi utazásra található Enceladus lehet, ahol a sejtések szerint a felszín alatt húzódó óceánokban kutatná az élet nyomait.