Ha piszok gazdag vagy, most befeküdhetsz Napóleon ágyába

Jacques Garcia francia belsőépítész és műgyűjtő olyan ember, akire nehezen lehene ráhúzni a visszafogott jelzőt. 

A pazar szicíliai palota, a Villa Elena tulajdonosa, aki hétköznapjait a Fehér Lótusz második évadában látott ötcsillagos luxushotelek beltereinek kialakításával tölti. Többek között a párizsi ötcsillagos Hotel Costest, a dohai Banyan Tree-t és a marrákesi, palotaszerű Hotel Mamouniát is ő tervezte. Amikor pedig nem dolgozik, akkor értékes műtárgyakból álló gyűjteményét bővíti, melyekkel zsúfolásig tömte a XVII. században épült kastélyát. 

Most kivételes gyűjteményének 75 darabját – életének minden évéből egyet-egyet – a párizsi Sotheby’s árverezi el, hogy pénzt gyűjtsön otthona, a normandiai Château du Champ de Bataille történelmi kastély jövőjének biztosítására.

A kétezer forintos orchideát több tízmilliós vázában tartani amolyan úri szokás (fotó: Sotheby’s)

A legtöbb tárgy uralkodókhoz köthető, köztük két pár karosszék és egy kanapé, amelyet feltehetően Mária Antónia fontainebleau-i török budoárjába rendeltek (egyenként 150-220 millió forintra becsülve), valamint egy kandalló paravánja és egy íróasztal, amelyet a királynő használt.

Az árverésen szerepel továbbá egy nappali ágy is, amely feltehetően Bonaparte Napóleon és Mária Lujza császárné 1810-es esküvőjére készült (30-70 millió forint), és amelyet a pár profilos medalionos portréja díszít.

A kalapács alá kerül egy 440 millió forintra becsült sèvres-i vázapár is, amelyet Alexander Hamilton vásárolt Szentpéterváron, ahol az oroszországi brit nagykövetként szolgált, valamint két szekrény, amelyek III. Vilmos király és I. Mária angol királynő tulajdonát képezték.

Napóleon ajándék dikója (fotó: Sotheby’s)

Garcia elismerte, hogy kincsekkel zsúfolt birtokán az avatatlan szem észre se venné a 75 tárgy hiányát, de nem volt egyszerű megválni ezektől a történelmi ereklyéktől. “Nehéz döntés volt. Ez a hely olyan számomra, mint egy szerelem. Minden egyes tárgyat a saját zsebemből fizettem ki, gyakran bonyolult, nehéz pénzügyi helyzetben. De a ház a 75 tárgy nélkül is ugyanaz marad a látogatók számára” – mondta. “De kötelességem gondolni a jövőre, és mivel nincsenek közvetlen utódaim, tennem kell valamit, ezért a pénzt valamilyen alapítványra hagyom majd.”