Csak nagyon kevesen tudják ezt a csernobili robbanásról

Harminchét éve, 1986. április 26-án történt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris szerencsétlensége a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban. A Kijevtől 110, Csernobil városától 18 kilométerre északra, Pripjaty város mellett létesített Lenin atomerőmű négy darab 1000 megawattos, grafithűtésű, RBMK-1000 típusú, külső szigetelőburkolat nélküli reaktora 1977 és 1983 között kezdte meg az áramtermelést.

A reaktor a robbanás után:

A katasztrófát 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor egy rosszul megtervezett, az üzemviteli és biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyásával végrehajtott kísérlet okozta. A robbanás után 36 órával számtalan civil, katonai és speciális járművel megkezdték az evakuálási és kármentést. De szép számmal akadtak olyan járművek is amelyekről kevesebb szó esett a hírekben.

Robotok és drónok

A robbanás gócpontjánál akkora volt a radioaktív sugárzás, amit lábon senki nem bírt ki, egyetlen percig sem. A csernobili reaktor felett mért 3000 röntgen/órás sugárzás 280 ezer mellkasi röntgennek felel meg, de volt olyan hely, ahol 10 000 röntgen/órát mértek. A most látható járművek egy része a Csernobilban található, szabadtéri múzeumban pihennek, és minden bizonnyal csupán másolatok vagy makettek, az eredeti példányokat már megsemmisítették, hiszen akkora dózisban kaptak a sugárzásból, hogy veszélyes lett volna megtartani őket későbbi használatra.

A szovjet STR-1 robotot is bevetették, amit űrkutatók építettek. A sérült reaktor tetején található hulladékot, grafitot és sugárfertőzött növényeket derítette fel, majd egy elé szerelt tolólap segítségével tolta azokat le a tetőről, ahogy az nyitóképünknön is látható. Azonban több orosz és külföldről hozott, távolról irányítható egység is elakadt vagy lezuhant a magasból, ezért úgy döntöttek, hogy kénytelenek emberekkel megoldani a sürgős tisztítási munkálatokat, ami sajnos a kivezényelt munkások életébe került

Az alábbi videón látható, ahogy az embereket szó szerint a halálba küldik, amiről ők nem is tudtak. Azt hitték, a védőruházat elég lesz a sugárzás ellen.

A mentési munkálatokba durván 18 milliárd rubelt toltak az oroszok, és ne felejtsük, hogy akkoriban az orosz fizetőeszköz egyenértékű volt a dollárral. Azt ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a csernobili katasztrófa. Az ENSZ-szervezetek, valamint Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország kormányai által 2003 februárjában létrehozott Csernobil Fórum 2005. szeptemberi jelentése szerint a robbanás okozta sugárzás közvetlenül 56 halálos áldozatot követelt, a katasztrófa nyomán fellépő betegségek áldozatainak száma négyezerre tehető.

A Greenpeace nemzetközi környezetvédő mozgalom 2006-ban közzétett tanulmánya szerint a sugárhatás két évtized alatt mintegy kétszázezer megbetegedést okozott és a jövőben még százezret okoz majd Oroszországban, Ukrajnában és Fehéroroszországban.

Az első robotizált bányagép, amit a Moszkvai Egyetem hallgatói fejlesztettek ki, és Mobot névre kereszteltek. A prototípus részt vett a kármentésben.

Ez természetesen csak a hatalmas bányagép kicsinyített mása. Számos járművet megsemmisítettek, amelyet a robbanás után használtak.

A japán, munkagépeket gyártó Komatsu is hozzájárult a mentéshez, a tengerfenék alján végzett munkára tervezett D355-W jelölésű géppel.

Nyugat-Németország is küldött “robotokat”, MF-2 és MF-3 névre hallgattak, de hamar kiderült, hogy nem bírják a magas radioaktív sugárzást, használhatatlanok voltak.

Átépített Kraz-256B1 típusú teherautó, amelynek a fülkéjét ólompáncéllal erősítették meg, hogy ellenálljon a sugárzásnak. Az ablakot is 75 mm vastag anyagból készítették, ami bírja az extrém magas radioaktivitást. Így a sofőr valamennyire biztonságban volt.

A balesetet követően az erőmű épségben maradt három blokkját lezárták és leállították a Szovjetunió többi, hasonló típusú reaktorát is. Az első és a második blokkot 1986. decemberében újraindították, a felrobbant negyedik fölé vasbeton szarkofágot építettek, amelyet már többször meg kellett erősíteni.