Bárkit megölhetnek ezek a vadonban hagyott szovjet atomeszközök

Az atomenergia virágkorában a Szovjetunióban igen szabadon gondolkodtak az atomenergia felhasználásról. Amit a nyugati országok már messze veszélyesnek tituláltak, azzal ott vígan kísérleteztek, és ennek az útnak a végén pedig ott találjuk 1986. április 26-át, az atomkatasztrófát Csernobilban. Erről tud a világ, mert ebből lett a legszomorúbb, leglátványosabb következmény, de hasonló történet akad rengeteg. 

Jamie A. Keeley méri a Cassini űrszonda RTG generátorának sugárzási szintjét. Maximális biztonsági eljárások mellett az űrbe küldtek ilyen eszközöket az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban több ezer hasonló szerkezettel szórták tele a tengerpartot
(Fotó: Smith Collection/Gado/Getty Images)

Ilyen például az RTG-reaktorok tömeges alkalmazása. 

A radioizotópos termoelektromos generátor (angol rövidítéssel RTG – Radioisotope Thermoelectric Generator) olyan berendezés, mely a radioaktív izotópok természetes bomlásából származó hőt hasznosítja, amelyet a Seebeck-hatás segítségével elektromos árammá alakít. A Naptól távolra küldött űrszondák használják a működésükhöz szükséges energia előállítására, mivel nincs elegendő fény a napelemekkel való energiatermelésre. 

Azért egy figyelmeztető felirat, valamint egy fémkeret került fel védelemként az életveszélyes generátorra (fotó: reddit.com)

Az Egyesült Államokban leginkább ilyen célokra merték felhasználni a technológiát, a szovjetek szerint viszont nagyon jó ötlet volt RTG generátorokkal működő világítótornyok hálózatát telepíteni az északi partokra, amivel biztosíthatták a hadihajók navigációját a veszélyes vizeken, az északkeleti átjárón. 

Mivel a lakott területektől több ezer kilométerre üzemelő állomásokról volt szó, az atomenergia felhasználása túl csábító előnyökkel járt.  Nagyjából 1000 ilyen nukleáris áramfejlesztővel szerelték fel a gyorsan kiépített világítótorony-láncot, és a tornyokat kiegészítő jelzőbójákat. Ezzel még nem is lenne gond, csakhogy a kivitelezés a legsötétebb szovjet szellemiségben történt: a rohammunkával felállított rendszer generátorait gyakran fából tákolt építményekben helyezték el, ami kevés védelmet nyújt a zord sarkvidéki időjárással szemben. 

Ráadásul az RTG-kben fűtőanyagként az olcsó, de veszélyes stroncium-90 izotópot használták, ami bétasugárzása miatt már csupán a kis távolság miatt is halálos lehet. 

Bár a Szovjetunió rendszeres járőrözést biztosított az RTG-k karbantartására, ez 1991-ben, a rendszer bukásával véget ért. Ezt követően nem volt pénz a nehezen megközelíthető RTG-k karbantartására, és azok az elhanyagoltság és a fémtolvajok áldozatává váltak. 

Alkalmazásukra nem csak itt került sor, több, nehezen elérhető területen is telepítettek ilyen RTG generátorokat, amelyek gyakorlatilag mindenféle figyelmeztetés és megfelelő karbantartás nélkül maradtak a vadonban.

Grúziában ennek a hanyagságnak halálos áldozata is lett. A Jalopnik írása szerint Lia falu három pásztora talált egy szerkezetet magasan a hegyekben. Mivel ez a furcsa készülék hőt bocsátott ki,  helyiek arra használták, hogy éjszakára felmelegedjenek, de hányásra, szédülésre ébredtek.

Egy héttel később egy katonai kórházban sugárbetegséget diagnosztizáltak a három személynél. Ketten közülük tucatnyi bőrátültetés és hónapokig tartó kórházi kezelés segítségével gyógyultak meg. De azt a férfit, aki a legközelebb aludt a radioaktív sugárzás forrásához, már nem tudták megmenteni.

A kórházba érkezésük őrült hajszát indított el a nemzetközi atomenergetikai közösség részéről, hogy megtalálják a sugárforrást. A tisztítószemélyzetről készült felvételeken, amelyek mind a visszaszerzésre való felkészülést, mind pedig a stroncium-90 mag tényleges felfedezését mutatják,  jól látszik hogy az RTG-k mennyire veszélyesek:

2003, Kola-öböl, Poljarnij: A Vízrajzi Szolgálat 2003. november 12-én a navigációs berendezéseket ellenőrizte a Kola-öbölben, nem messze az azóta már elhagyott haditengerészeti várostól, Poljarnijtól. Az Olenyja-öböl partján találtak egy sérült béta-M típusú RTG-t, majd másnap, onnan nem messze, a Juzsnij Gorjacsinszkij szigeten egy másikat is. A tolvajok az RTG-ket mindkét esetben szétbontották, a sugárzó RHS-eket a vízbe dobták.

A Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) a rendőrséggel nyomozásba kezdett, és az RTG-k többi alkatrészeit is megtalálták egy roncstelepen. Az alkatrészek és főleg az RHS komoly sugárterhelésnek tették ki a lakókat, akár évek óta, hiszen az ellenőrzések itt sem voltak túl gyakoriak.

A hasonló incidensek hatására nemzetközi összefogással kezdték meg az RTG-k begyűjtését és hatástalanítását. A közös munka 2014-ben szakadt meg, amikor Oroszország elfoglalta a Krím-félszigetet, így még mindig ott ketyeg pár igen veszélyes atomgenerátor a volt Szovjetunió területén, csendben várva arra, hogy egy fémgyűjtő vagy kíváncsi utazó a közelébe kerüljön.