2013-ban Nils Arend öt barátjával váltófutással elfutottak Santa Monicából Las Vegasba. Akkor még nem sejtették, hogy az 550 kilométeres futásuk rövid időn belül kiforrja magát a világ egyik legtöbbek által lefutni kívánt ultramaratonjává. Nagyjából így született meg a The Speed Project, ami önmagában még nem lenne nagy durranás – oké, a táv és az azt leküzdők minden tiszteletet megérdemelnek -, a versenyhez azonban köthető néhány furcsaság, ami kiemeli azt minden futóverseny közül.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Először is, a futóversenyen nem vehet akárki részt, csak az, aki meghívást kap a szervezőktől. Ezért is nevezik az ultramaratonok világában a Harcosok klubjának a viadalt: nagyjából semmilyen bővebb információt nem tud róla a nyilvánosság, nincs weboldala a versenynek, mindössze egy űrlap kitöltésével lehet jelezni, ha az embert érdekelné a verseny. Próbáltak már nagy márkák is beszállni szponzorként a futóverseny mögé, de ez eddig nem sokaknak sikerült.
A másik szabály az, hogy nincs szabály: nincs fix útvonal, csak rajt- és célállomás, és a Santa Monica-i kikötőből indulva a hajnali 4-es kezdéstől számítva mindenki arra fut, amerre akar. A legtöbben azért követik Arendék eredeti útvonalát, mely többek között átvezetett Hollywoodon, érintette a Mojave-sivatagban található repülőtemetőt, illetve Baker elhagyatott városát. A futással kapcsolatban egy dolgot azért leszögeztek: a résztvevőknek el kell kerülniük az autópályákat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A versenyről az egyedüli tájékozódási lehetőséget a hivatalos Instagram-fiókjuk jelenti, de ezt is szinte csak a futás ideje alatt üzemeltetik. A váltó mellett az elmúlt években bevezették már a szóló kategóriát is, ezt idén tizenketten kezdték el. Az ő útjuk négy napon át tartott, és semmilyen segítséget nem vettek igénybe.