2012-ben egy istállóban dolgozott Németországban Werner Härtl, amikor felmerült benne a gondolat, hogy a tehéntrágya azon felül, hogy a földek minőségét javíthatja, jó lehet akár festékanyagnak is. A művész meglátta az anyagban a szépet, változatos árnyalatokat kezdett el kinyerni belőle, melyekkel szépiatónusokban alkothatott.
Hozzáállásán azonban napjainkra változtatott a Bajorországban élő férfi: már nem foglalkozik azzal, hogy a trágya nem homogén, és mindenféle szennyeződés lehet benne: közvetlenül a “gyártótól” nyeri alkotásai alapanyagát, úgy, hogy kannáját az ürítkező állat hátsó feléhez tartja.
A művész legkedveltebb témája a szarvasmarha, vízzel hígított ürülékükből leggyakrabban ezeket a haszonállatokat alkotja újra. Ihletet adnak még neki a vidéki környezet egyéb fontos szereplői a többi állattól kezdve a gépeken át a tájig.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Härtl elmondása szerint az évek során saját technikával állt elő a trágyás képek megalkotásakor. Először egy alapszínt ad az egésznek lágy ecsetvonásokkal, majd a felvizezett kakival festi meg a világos részeket, mielőtt a végén felviszi a vízzel nem összekevert ürüléket a sötét területekre.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A képek kapcsán a leggyakrabban felmerülő kérdés az, hogy büdösek-e az alkotások. A művész szerint nincs szaguk, legalábbis akkor, mikor már megszáradnak a remekművek. “Amikor még nedves, a festék még érdekes, de mikor megszárad, akkor már nem bűzlik” – fogalmazott, hozzátéve, hogy pár nap kell ahhoz, hogy a trágyaszag eltűnjön a vászonképekről, a papíralapuaknál ez azonban két hét is lehet.