Vidéken még napjainkban is rendszeresen járnak a tollfelvásárló autók, melyek sablonszövegét valószínűleg kívülről fújják a legtöbben (“…tessenek szólni, vagy kézzel inteni.”). A tollak adásvétele komoly üzlet, viszont ha ebből a legfelsőbb szintet keressük, akkor Izlandig kell utaznunk.
A szigeten élő pehelyrécék (más néven dunnaludak) adják ugyanis a világelitbe tartozó töltésitoll-mennyiség 75 százalékát. Ezek a madarak nem kizárólag itt élnek, előfordulnak Ázsiában, Amerikában, sőt még a Kárpát-medencében is találkozhatunk velük elvétve, viszont Izlandon aknázzák ki a leginkább a természet adta lehetőségeket.
A madarak külső, kemény tollai alatt rejtőző puha és könnyű pihékhez az izlandi farmerek azután juthatnak hozzá, miután a récék fészket raknak felnevelendő fiókáiknak. A tojások körül a puha tollakból készült fészek “falát” egy alkalommal puha szénára cserélik, mely ugyanúgy megtartja a meleget. Miután kirepültek a madarak, jöhet az újabb tollbetakarítás, összegyűjtik azokat a pelyheket, melyekkel tovább bélelték a fészket. A folyamat során egyetlen állatnak sem esik bántódása, sőt, a földtulajdonosok még segítenek is a madarak fennmaradásában, ugyanis igyekeznek olyan életteret biztosítani, melyek kedveznek a családalapításnak.
A begyűjtött tollak több extra tulajdonsággal is rendelkeznek. Egyedi rostszerkezetüknek is köszönhetően rendkívül puhák és könnyűek, miközben jól szigetelnek, ellenállnak a nyomásnak és még a víznek is.
Minden egyes madár kb. 15-17 gramm tollat ad évente, ami alapvetően nem sok, de a nagyobb területekről összeszedett mennyiségekkel már lehet kezdeni ezt-azt. A tollat a legminőségibb paplanokban és párnákban használják, melyekre óriási igény van, viszont a tollkészlet véges: napjainkban nagyjából 4 tonna pihét termelnek a récék évente.
Ha ebből a mennyiségből csak puha paplanokat készítenének, az éves mennyiség akkor sem lenne több 5-6 ezernél. Ennek is köszönhető, hogy az ilyen termékekért darabonként (!) akár 5-15 ezer dollárt (1,7-5,2 millió forintot) is fizethetnek.