Néhány éven belül az emberiség ismét meghódítaná a Holdat, a távlati tervekben pedig szerepel az állandó holdbázis kiépítése is. Mire ebből valóság lesz, addig még sok víz lefolyik a Dunán, de Samuel Peralta fizikus és művész a maga módján már most készül erre a korszakra.
A férfi elkezdett egy holdkönyvtárat építeni, melynek első része, egy 30 ezer darabos gyűjtemény már meg is érkezett égi kísérőnk felszínére még tavaly év végén a Holdat megkerülő Artemis I közreműködésével. A gyűjteményben többek között könyvek, magazinok, zenei albumok, kiállítások, filmek, videók, podcastok, regények és versek is találhatóak, összesen 157 országból összegyűjtve.
Emberünk összesen négy ilyen csomagot állít össze: egy már a Holdon van, kettő még ebben az évben útjára indul a SpaceX, illetve a United Launch Alliance űrhajóinak segítségével, a negyedik pedig majd jövő év végén foglalja el végső helyét szintén egy SpaceX-út rakományaként utazva. Projektje egyfajta örök időkapszula, mely adott esetben akár az emberiséget is túlélheti.
Ne azt képzeljük el ugyanis, hogy Peralta valódi könyveket vagy hanglemezeket küldött fel a Holdra: mindent lekicsinyített, és egy NanoFiche nevű technológiának köszönhetően rányomtatott egy filmre, melyen mikroszkopikus méretű fotók találhatók. A technológia tehát nem digitális, a jövő űrutazói, ha rátalálnak erre a lemezkére, a megfelelő nagyítóval maguk is betekinthetnek az adatokba.
Ezen filmek nem a legnagyobb adatsűrűségűek 20 ezer dpi-s felbontásukkal, digitálisan hatékonyabban is lehetne adatokat tárolni, viszont a filmen nem fog az idő, több ezer évig is biztonságos tárolási opciót jelent, függetlenül a külső tényezők szélsőségességétől.
A filmek egyébként nincsenek egyedül és szabadon: a biztonság kedvéért több másolatot is mellékelt Peralta, ráadásul mindezeket egy speciális dobozban küldte a Hold felszínére.