Rejtélyes égitestre bukkantak, amely dacol a halállal

A tudósok új csillagászati objektumot fedeztek fel, amely megmagyarázhatatlan módon dacol a halállal. A csillagszerű objektumot elsőre magnetárnak azonosították, ami egy óriáscsillag összeomlott szíve, amely egy nap erejét és tömegét zsúfolja össze egy városnál nem nagyobb gömbbe, miközben a Földénél több mint egy kvadrilliószor erősebb mágneses mezővel bír.

Ezek az “apró” gömbök pörögnek, és eközben fényes elektromágneses sugárzást bocsátanak ki, beleértve a rádióhullámokat is, amelyek egyenletes ritmusban (másodperces, perces rendszerességgel ismétlődve) pulzálnak. Ezek a rádióimpulzusok általában néhány hónap vagy év után teljesen megszűnnek, mivel a magnetár forgása folyamatosan lassul egy elméleti küszöbértékig, amelyen túl a csillag mágneses mezeje túl gyengévé válik ahhoz, hogy további sugárzást generáljon.

“Az általunk felfedezett objektum túl lassan forog ahhoz, hogy rádióhullámokat generáljon” – mondta Natasha Hurley-Walker, az ausztrál Nemzetközi Rádiócsillagászati Kutatóközpont csillagásza, az objektumról szóló új tanulmány vezető szerzője. “Feltételezve, hogy ez egy magnetár, nem lenne lehetséges, hogy ez az objektum rádióhullámokat termeljen. De mégis látjuk őket”.

Ha ez az ultrahosszú periódusú magnetár megerősítést nyer, az a csillagok új osztályába tartozó objektumot jelent, amely minden jelenlegi elméleti modellel szembemegy. A tudósok 2022 szeptemberében fedezték fel ezt a furcsa csillagszívet, amelyet GPM J1839-10-nek neveztek el. Megfigyeléseik azt mutatták, hogy az objektum 22 percenként fényes rádióhullámokkal pulzált, és egyszerre körülbelül öt percig intenzíven ragyogott, mielőtt ismét elsötétült.

Ez már önmagában is rendkívüli megfigyelés, hiszen a legtöbb rádiósugárzó magnetár néhány másodpercenként vagy percenként pulzál, ennek az objektumnak a 22 perces ciklusa a valaha felfedezett leghosszabb periódusú magnetárrá tette. Ez az ultrahosszú ciklus arra utalt, hogy a magnetár rendkívül lassan forog, amelyre eddig még nem volt példa.

Hogy többet megtudjanak a megmagyarázhatatlan objektumról, a kutatók összehasonlították a magnetárról a világ féltucatnyi más rádióteleszkópjával végzett megfigyelést, valamint megvizsgálták az 1988-ig visszanyúló archív adatokat. A csapat legnagyobb megdöbbenésére a legrégebbi adatokban is ugyanazt az objektumot látták megjelenni, amely szinte pontosan ugyanabban a 22 perces intervallumban pulzált, gyakorlatilag változatlanul az elmúlt 33 évben.

Ezek a különös tulajdonságok  minden modellnek ellentmondanak, írták a kutatók. Lehetséges, hogy az objektum egyáltalán nem is magnetár. Lehet, hogy egy fehér törpe – a csillagmaradványok egy másik típusa -, amely sokkal nagyobb, mint egy magnetár és lassabban forog. A kutatócsoport azonban hozzátette, hogy ennek az objektumnak a sugárzása legalább ezerszer fényesebb, mint a valaha észlelt legfényesebb fehér törpéé.