Sci-fi filmek, sorozatok és regények gyakran visszatérő eleme egy egyén tudatának átültetése egy másik személybe, vagy memóriájának lementése, melyben aztán lehet keresgélni, kutakodni. Jelenleg ettől még messze vagyunk, de a tudomány folyamatosan abba az irányba tart, ami egy nap talán ilyen dolgokat is lehetővé tesz.
Már az is kicsit hátborzongató, amire nemrég a Berkeley Egyetem kutatói képesek voltak. Kísérletükben 29 emberrel meghallgattatták a Pink Floydtól az 1978-as Another Brick in the Wall (Part 1) című számot. Ez nem a rádiók által is játszott gyerekkórusos verzió, hanem egy kicsit letisztultabb, de korához képest igencsak modern hangzású dal.
A 29 hallgató mindegyikére 2668 elektródát erősítettek, hogy megfigyeljék a zenehallgatás közbeni agyi aktivitásukat, majd az érzékelt jelek alapján újraírják a dalt számítógépes algoritmusok segítségével. Ezt a metódust használták már korábban arra, hogy beszédet alkossanak újra, daloknál azonban még sosem vetették be.
Az eredményt meghallva ugyan lehet, hogy kiborulna a Pink Floyd, de azért ha fülelünk, kivehető az alapdallam a pusztán agyi tevékenységekből összerakott képből is. Az izgalmas rész az alábbi videó 15. másodpercétől kezdődik, ahol meghallgatható, hogyan rakta össze két különböző számítógépes modell az összegyűjtött adatok alapján a nótát:
Mindez nem csak villogás a tudománnyal: a kísérlettel új információkat is megtudtak arról, hogy az emberi agy mely részeit stimulálják a zenék és a hallott információk. Ez a tudás segíthet a jövő agyműtéteinél is, ahol akár “visszaállíthatják” azon embereknél a muzikalitást, akik valamilyen betegség miatt elvesztették azt.