A hosszú, akár húszórás utakon a repülőgépek személyzetének is jár a pihenés, amire a külön nekik kialakított kabinban van lehetőségük. Az ilyen nemzetközi járatokon az állandó szerviz, a több száz utas kiszolgálása külön műszakokban történik, az épp szolgálatot nem teljesítő légikísérők pedig ebben a külön részlegben töltődhetnek fel.
A személyzet pihenőterme általában az utastér felett vagy annak szomszédságában található, a kabinok általában teljesen elkülönítettek, ajtóval zárható, lépcsőn vagy kisebb létrán elérhető területek, ahol több ágyat is kialakítanak.
Ezek a rejtett menedékhelyek elengedhetetlenek a hosszútávú járatokon, ahol a személyzet tagjainak fel kell frissülniük és ébernek kell maradniuk. A profitorientált nagyvállalatok természetesen nem önszántukból áldozzák fel a jól fizető vendégeknek eladható teret, a pihenő létesítése iparági előírás.
A Szövetségi Légügyi Szabályzat előírja, hogy a személyzetnek pihenőhelyeket kell biztosítani a több műszakos személyzetet foglalkoztató hosszú repüléseken. Általában két külön kabint alakítanak ki, egyet a pilótáknak, és egyet a légikísérőknek.
Előbbiben két ágy található, utóbbi pedig hat ággyal szerelik a legnagyobb gépeken. Ezek mérete is meghatározott, az ágy nem lehet keskenyebb 76 centiméternél és 198 centiméternél rövidebb.
A végeredmény némileg hasonlít egy japán kapszulahotelhez: ablaktalan, szűk, de kényelmes hálóhelyiség, konnektorokkal és világítással – valamint minden szükséges biztonsági felszereléssel, többek között oxigénmaszkkal, biztonsági övvel, világítással és kommunikációs eszközökkel.
“Egészen kényelmesek lehetnek” – mondja Susannah Carr, a United Airlines légiutas-kísérője, aki a Boeing repülőgépeken dolgozik, többek között a 787-es, 777-es és 767-es típusokon.
“Párnázott matraccal, szellőzővel és hőmérséklet-szabályozóval, hogy hűvösebbre vagy melegebbre állítsuk, és ágyneműt is kapunk, általában hasonlót, mint amilyet a nemzetközi járatokon az üzleti osztályon használnak” – nyilatkozta a CNN számára adott interjúban.