Life Erdős Norbert 2024. 01. 16.

Miért nincsenek emberi maradványok az elsüllyedt Titanicon?

A Titanic 1912. április 14-én ütközött jégheggyel majd merült alá az óceánban. Roncsait hivatalosan 1985-ben fedezték fel, de emberi maradványokat akkor és azóta sem találtak. Erre több tudományos magyarázat is létezik.

Hónapokkal ezelőtt a Reddit felhasználói kezdték el boncolgatni a témát, hogy a Titanic az 1985-ös felfedezés óta egyetlen expedíció sem talált emberi maradványokat a fedélzeten. 2012-ben maga a filmrendező és mélytengeri felfedező James Cameron is azt nyilatkozta a The New York Timesnak, hogy ugyan 33 alkalommal merült le a roncshoz, egyszer sem látott emberi maradványokra utaló nyomot. Ruhákat, cipőket találtak, de csontokat soha.

A tudományos magyarázat az, hogy a legtöbb ember mentőmellényt viselt, amikor elkezdett süllyedni a Titanic. A jeges vízben sokan életüket vesztették ugyan, de a mellény miatt még sokáig a felszínen lebegtek. A szél és az áramlatok gyorsan máshová sodorták őket, így lehetetlen lenne megtalálni a testeket, maradványokat.

A másik magyarázat az, hogy a hajóban rekedt emberek maradványai 73 év alatt bizony teljesen elbomlottak, és/vagy a mélytengeri ragadozók, dögevők áldozatává váltak. Csontokat ettől függetlenül találhattak volna – hiszen sok más hajóroncsnál már találtak -, vélhetően a 3821 méteres mélység az oka, hogy azok sincsenek.

Az óceánban bizonyos mélység után a kalcium-karbonát gyorsabban oldódik. Ez a határ durván 4000 méteres mélységnél van, és mivel a Titanic roncsa nagyon közel van ehhez, az emberi csontok egyszerűen feloldódtak.

Az persze lehetséges, hogy a hajó lezárt részein, például a gépházban, még lehetnek maradványok, ám 111 évvel a tragédia után, erre már nagyon kicsi az esély.

A Titanic

Az RMS Titanic brit Olympic osztályú hajó korának egyik legnagyobb utasszállító luxus-óceánjárója volt. Elsüllyeszthetetlennek tartott rekeszes hajótörzzsel rendelkezett, ennek ellenére az első útján elsüllyedt. A hajót a Harland and Wolff hajógyárban építették az észak-írországi Belfastban. Első útján (az angliai Southamptonból a franciaországi Cherbourg-ba, onnan az írországi Queenstownba, majd az Egyesült Államokba, New Yorkba tartva), 1912. április 14-én, vasárnap 23:40-kor a hajó jéghegynek ütközött, és április 15-én, hétfőn 2:20-kor, az ütközés után alig több mint két és fél órával, kettétörve elsüllyedt.

Az atom-tengeralattjárók megjelenésével a nagy méretű hajóroncsok helyét katonai titokká minősítették, mert a nagy tömegű vas vagy acél mágneses zavarokat okoz, a pörgettyűs iránytű pedig egy idő után elállítódik. Ezért a roncsok pontos helye fontos a tengeralattjárók víz alatti navigációjához. A roncs helyét feltehetőleg már korábban is ismerték az atom-tengeralattjáróval rendelkező flották, így valószínű, hogy a műszerek fejlődése miatt 1985 után már nem volt érdemes titkolni.

A hajó megtalálását dr. Robert Ballard jelentette be 1985-ben. A roncs két nagyobb darabban, 3821 méter mélyen fekszik az Atlanti-óceán fenekén, 900 km-re Új-Fundland partjaitól. Az orr-rész viszonylag ép, egyben ért az aljzatra, a hátulsó szegmens azonban süllyedés közben darabokra hullott. A két rész egymástól körülbelül 600 méterre van.

Ez még érdekelhet