Csernobil mutáns farkasai ellenállnak a ráknak

1986. április 26-án Csernobilban történt az atomenergia felhasználásának egyik legsúlyosabb balesete, a robbanás globális hatással volt környezetre, energiapolitikára, emberi viselkedésmintákra és a kultúrára is. Ahogy időben egyre messzebb kerülünk a négyes blokkon végzett drámai kísérlettől és robbanástól, úgy derülnek ki a hosszú távú hatások, amelyekre még a szakértők sem gondoltak. 

Az erőmű körül lezárt terület, a Zóna ugyanis egyfajta paradicsom a kutatóknak. Itt nincs emberi tevékenység, a természet vette át az uralmat, az élőlényeknek pedig folyamatos, az átlagosnál sokkal magasabb radioaktív sugárzással kell szembenézniük.

Ami a kísérletek szerint sokkal kisebb kockázat, mint az emberek jelenléte, ugyanis ezen a területen azóta virágzik az élet, a farkasok valódi falkákban uralják a környező vadont. A Princeton Egyetem evolúciós biológusa és ökotoxikológusa, Cara Love évek óta tanulmányozza a csernobili farkasokat, hogy megértsük, hogyan maradhatnak életben egy ilyen ellenséges környezetben. 

A Zónában egyre népesebb a vadállomány (fotó: Getty Images)

2014 óta végeznek méréseket és kutatnak a témában kollégáival, több farkast nyomkövetős sugárzásmérővel láttak el, valamint vért vettek tőlük. Ebből kiderült, hogy a farkasok egész életükben naponta több mint 11,28 millirem sugárzásnak vannak kitéve, ami több mint hatszorosa a munkahelyeken, emberek számára megengedett határértéknek​.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy a sugárkezelésben részesülő rákbetegekéhez hasonlóan a farkasok immunrendszere megváltozott. Az eredmények alapján a farkasok fehérvérsejtszáma nagy mértékben eltér a  zónán kívül élő példányokétól, a genomjuk pedig vélhetően a sugárzás miatt olyan génmutációkat tartalmaz, amelyek csökkentik a rák kialakulásának kockázatát. Hasonló eredményeket figyeltek meg a Zónában százával élő kóbor kutyák esetében is, melyek genetikailag szintén eltérnek a világ más részein élő házi kutyáktól. 

Ez a felfedezés erősíti a rák genetikai gyökereit bizonyító eddigi eredményeket, és fontos annak megértésében, hogy az emberi génmutációk miképp növelhetik a rák túlélésének esélyét.