Legtöbbünknek volt olyan korszaka az életében, amikor a legmenőbb, vágyott dolgok listájára simán felfért, vagy felfért volna egy lávalámpa. A dekorációs eszköz az anyagok sűrűségváltozását használja ki, zsenialitása pedig az, hogy a benne fel-le szálló viaszgömbök és -formák mérete és mozgása teljesen kiszámíthatatlan.
Épp ez az a kiszámíthatatlanság, melyre az informatikában, kiváltképp a kiberbiztonságban szükség van. Mint a neve is mutatja, a kiszámíthatatlan dolgokat nem lehet kiszámolni, épp ezért remekül lehet velük védeni embereket, adatokat az interneten. A Cloudflare nevű cég épp ezért lávalámpákat is használ, amikor információk titkosításáról van szó.
A cég San Franciscóban található központjában található egy szoba, melyben száz, szabályosan elrendezett lávalámpa található. Ezek folyamatosan működnek, a fel-le mozgó viaszbuborékok pedig annyira véletlenszerűek és kiszámíthatatlanak, hogy ebből a cég egy megfelelő számítógépes rendszerrel képes titkosító kódokat generálni.
Az ilyen kódok generálásra minden számítógép képes, azonban a véletlenszerűség nem valósul meg, még a véletlenszám-generátoroknál sem. A programok mindig valamit alapul vesznek, régebben például az ilyen lekérdezéseknél az aktuális időből indultak ki az algoritmusok. Ez viszont sérülékenység, és akár vissza is fejthető.
A lávalámpák aktuális képéből generált kódokat viszont szinte lehetetlenség visszafejteni, hiszen egy lámpánál sem lehet megmondani, épp milyen formában szakad el a viaszbuborék az alsó résztől, nemhogy száznál. A helyzetet egyébként bárki tovább bonyolíthatja: a lávalámpás szoba látogatható és megtekinthető, a – természetesen kismértékű – emberi közbeavatkozás még kiszámíthatatlanabbá teszi a dolgokat.
Becslések szerint a Cloudflare lávalámpás módszerével védik az internet tíz százalékát, ez jelentős részarány.