Ronald McDonaldot az 1960-as évek elején találták ki, hogy segítse a McDonald’s hamburgerek eladását. Első felbukkanása 1963-ban történt, egy washingtoni étterem tulajdonosa egy helyi televíziós csatornán reklámozta éttermét, a reklámban egy Bozo nevű bohóc szerepelt, aki azt mondta két gyereknek, hogy kérjék meg a szüleiket, hogy vigyék őket a McDonald’sba.
Az 1960-as évek közepére a bohóc kabalafigura ismertsége és népszerűsége egyre növekedett, 1965-ben már Ronald McDonald néven jelent meg országos televíziós reklámban, majd 1966 januárjában megrendezett első Super Bowl során is ott volt a feje a szünetben levetített hirdetések között.
A bohóc hanyatlása a kétezres évek elején kezdődött. Egyre többen kötötték össze a gyerekekre hamburgert tukmáló karaktert a gyerekkori elhízással. 2011-ben egy 550 orvosból és egészségügyi szakemberből álló csoport hirdetéseket adott fel különböző amerikai újságokban, követelve, hogy a McDonald’s küldje nyugdíjba Ronald McDonaldot, hogy “ne betegítse tovább a következő generációkat”. A McDonald’s azzal reagált, hogy Ronald csak az étterembe hívja a gyerekeket, az már a szülők döntése, hogy salátát vagy dupla sajtburgert vesznek-e fagyival.
Végső eltűnésnek nem ez volt az oka, a McDonald’s ilyen vádak miatt nem fúj visszavonulót. Amit viszont nagyon nem szeretnek, az a rossz reklám. Az utóbbi évtizedben pedig egyre csökkent a bohócok népszerűsége, inkább furcsa, ijesztő, horrorfilmbe illő karakterként tűntek fel, elég csak az önálló filmben szereplő Jokerre vagy Stephen King “Az” című regényének főgonoszára, Pennywise-ra gondolni.
2016-ban pedig az Egyesült Államokban több helyen is felbukkantak bohócnak maszkírozott, félelmet, pánikot keltő emberek. Ezért a McDonald’s hivatalosan kivonta a forgalomból a saját bohócát: “A McDonald’s tudatában van a bohócmegjelenések miatt a közösségekben kialakult légkörnek, ezért egyelőre meggondolja Ronald McDonald közösségi eseményeken való részvételét” – vagyis ezzel pihenni küldték Ronaldot, aki elfáradt a pár évtizedes bohóckodásban.