Tokióban sok különleges hely akad, ahová beülhetünk egy italra, de a legfurcsább talán a Lion Cafe kávézó a Sibuja kerületben. Már belépéskor látszik, hogy nem átlagos kávézóval van dolgunk. Körasztalok helyett minden szék egy irányba néz: a falra helyezett hatalmas hangszórók felé, amelyek a 98 éves vállalkozás sztárjainak tekinthetők.
Ez a hely egyike a városban található több tucat meikjoku kisszának, ami klasszikus zenére specializálódott, a zenehallgatást központi élménnyé emelő kávézót jelent. Stílus szerint változik az elnevezés, a jazz kissza a jazzkávézót jelöli, a klasszikus zenét preferáló helyek pedig a meikjoku jelölést kapták.
Az 1920-as években támadt nyugati (zenei) kultúra iránti érdeklődés hozta létre ezeket a helyeket, az ilyen kávézókban lehetőség nyílt kiváló minőségben, egy finom ital társaságában meghallgatni a tengerentúlról importált jazzlemezeket.
A Lion Café is 1926-ban épült, és bár a második világháború során leégett egy bombázás következében, az 1950-es években újjáépítették, és kialakították az európai barokkra emlékeztető belteret. A legtöbb kávézóval ellentétben ezeken a helyeken nem szívlelik a röhögcsélős pletykálást, a hangos beszédet, sőt a mobiltelefon-használatot is tiltják. Ezek a helyek azért jöttek létre, hogy a hallgatók elmerüljenek a csodás zenekari művek élvezetében, ami lehetetlen, ha egy asztaltársaság hangos hahotázásban tör ki.
A hangrendszer egyedi készítésű, és még az ötvenes évekből származik. Természetesen nem digitális, itt nincs Bluetooth-kapcsolat, a zenék az ötezer darabot számláló lemezgyűjteményből kerülnek ki. Van kívánságműsor is, a vendégek kérhetnek zenét, feltéve, ha nem egy épp előre bejelentett számlista pörög, ilyenkor nincs mit tenni, kérni kell még egy erős feketét, és hátra dőlve élvezni az előadást.
A hely igazi törzsvendégei 60-70 éve járnak is, de mellettük egyre több az érdeklődő turista is Európából és az Egyesült Államokból. Őket a digitális utazási ajánlók vezetik erre az analóg, régi korokat idéző helyre, ahol tényleg egy letűnt világba léphetnek be, amit változatlanul őriz a meikjoku kissza szellemisége.