A sci-fi-filmek alapkelléke a függőleges felszállásra képes repülőgép a konvertiplán, ami egy picit helikopter is a szárnyvéglapokon elhelyezett, elforgatható légcsavaros hajtóművel. A való életben a leghíresebb ilyen konstrukció az Egyesült Államokban készült V-22 Osprey. A gépet olyan feladatokra tervezték, amelyeknél egyszerre van szükség egy hagyományos helikopter bevethetőségére, és egy nagy hatótávolságú és sebességű turbólégcsavaros repülőgépre.
Most ugyanezen kritériumokhoz igazodva az Airbus csinált valami hasonlót, de kihagyta a legkritikusabb és -rizikósabb elemet, az elforgatható hajtóművet. Helyette inkább két fix, előre néző rotort raktak egy hagyományos helikopterre, amely így inkább az utóbbihoz hasonlít. Végsebesség terén viszont előzi az összes társát, az Airbus szerint 400 km/órás csúcssebességre képes, ami kétszerese a hagyományos helikopterek végsebességének, de állva hagyná még az olyan katonai helikoptereket is, mint a Black Hawk (295 km/óra).
Úgy száll fel, mint egy átlagos helikopter, megmarad a manőverezhetőség, ám ugyanakkor a nincs szükség billenő rotorokra. A kiegészítő rotorok pedig nemcsak a sebesség terén hoznak előnyt: a szárnyakat kapott helikopter hatékonyabb is, 20 százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyaszt, és ennyivel alacsonyabb a szén-dioxid-kibocsátása is egy hasonló tömegű légi járművel összehasonlítva. Az Airbus Franciaországban mutatta be az új technológiát, 150 uniós cégvezető és politikus előtt.
A vendégeket pedig le kellett nyűgözni, hiszen civil és katonai megrendelőkre is számítanak, a fejlesztésre pedig már 200 millió eurót, vagyis 77 milliárd forintot locsoltak el. Konkurensek persze még ezen a téren is akadnak, tolólégcsavarral hasonló tempóra képes a Sikorsky X2-esre épülő S-97 Raider típus, emellett fejlesztik a Bell V–280 Valort, amely billenőmotoros konvertiplánként hol máshol áll majd csatasorba, mint az Egyesült Államok hadseregénél.