Versenypálya épült egy ország kedvenc röviditalából

Minden nemzetnek megvannak a maga népszerű alkoholos italai. Franciaországhoz talán a borokat kötnénk első gondolatból, azonban ha a röviditalokra szűkítjük a kört, akkor a Ricard neve jöhet szóba.

Az italt a Marseille-ben született Paul Ricard kísérletezte ki azok után, hogy 1915-től betiltották az összes alkoholos italt, mely 16 fokosnál erősebb volt. Ez egész Európában így ment, az ok pedig az volt, hogy az ital rontja a háborús morált. Természetesen beindultak a zugfőzések, Paul Ricard pedig elindult a pastiskészítés ösvényén, mely az abszint utódjává lépett elő.

Elő is állt egy ánizsos itallal, melyet édesköménnyel és édesgyökérrel ízesített a csillagánizs mellett – utóbbi adja mindmáig a Ricard fő ízeit, 1932 óta változatlanul. Ebben az évben feloldották a szigorú szesztilalmat, a pia pedig elképesztő siker lett, még úgy is, hogy nem ő volt az egyetlen pastiskészítő: 1938-ban 2,4 millió liter fogyott belőle.

Paul Ricard (Pascal Parrot/Sygma/Sygma via Getty Images)

A második világháború miatt ismét tiltólistára kerültek a tömény alkoholok – a Ricard 45 fokos, így ez sem volt kivétel. Egészen 1951-ig kellett várni a legális pastiskészítésre, de minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Jól jött ki a világtörténelmi eseményekből is a márka, az 1956-os szuezi válság idején is ötletes reklámkampánnyal rukkoltak elő: tevékkel szállították “a szomjúság legyőzőjét”, így sem égetve az értékes üzemanyagot.

Kép: Хрюша – Wikimedia

Paul Ricard hamar felismerte egyébként, hogy a reklámra érdemes áldozni. 1950-ben ő volt az első francia színesfilm producere, de ekkorra már elmondhatta, hogy ő volt a korának Red Bull-vezére: a Tour de France kerékpárversenyt elsőként szponzorálta, teherautókon megjelentek a Ricard feliratok, emellett a körverseny útvonala mentén koncerteket szervezett. Olyan gigaprojektekre is volt pénze, mint az 1970-ben felépült, stílusosan magáról elnevezett Paul Ricard versenypálya, mely a Forma-1-es Francia Nagydíj egyik otthonává vált. Ekkorra már egész Franciaország tele volt Ricard-gyárakkal.

A versenypálya 2003-ban, a bokszutca épületén az építtető nevével (Kép: Bryn Lennon/Getty Images)

1975-ben az ország két legnagyobb pastiskészítője egyesült, így megalakult a Pernod Ricard cégcsoport. Ez máig az egyik legnagyobb italkonglomerátum a világon, benne 240 márkával (pl. Absolut, Ballantine’s, Beefeater, Jameson, Malibu, Becherovka).

Alapvetően egy bronzszínű italról van szó (Kép: Fehér Patrik)

A Ricard máig a legnépszerűbb likőr hazájában évi 120-130 millió elfogyasztott literrel. Nemrég jómagam is megkóstolhattam Franciaországban, ízében pedig abszolút hozza azt, amit az összetevők ígérnek – természetesen a pontos recept titkos. Összetevői közül az ánizs eléggé hangsúlyos, klasszikus Negro-cukorka ízzel támadja meg az ízlelőbimbókat, és fészkeli be magát a szájba úgy, hogy még az első korty kísérő sem távolítja el onnan.