Június 22-én a telihold ragyogja be az eget. Ezen a hajnalon 03:08-kor éri el kísérőnk a júniusi teliholdfázist, amit a bulvársajtóban néha „eperholdnak” is neveznek – írja a Svábhegyi Csillagvizsgáló honlapja.
Az elnevezés nem a Hold színére utal, piros helyett meleg borostyánszínben látható majd az égitest. Eredetének az Észak-Amerikai indiánokhoz van köze. 18-19. századi amerikai írók azt a megfigyelést tették, hogy egyes indián törzsek elnevezik a holdhónapokat. Mivel az általuk megadott listák sokszor nagyban eltértek, így ezek hitelessége megkérdőjelezhető.
A dakota, lakota, odzsibvé indiánok számára a júniusi telehold környéke a bogyós gyümölcsök szüretének ideje volt, így akár eperholdnak is hívhatták ezt az időszakot.
Idén a 66 fok magasan delelő Nappal szemben a Hold alacsonyan, a horizonthoz közel, legfeljebb 14 fok magasan fog látszódni. Ezért a nyári napforduló tökéletes alkalom a holdillúzió megélésére: ilyenkor a legjobb megvilágítást élvező, fényes fázisában lévő Hold – mivel nem magasan, a tereptárgyaktól messzire lebeg, hanem a látóhatárhoz közel halad – az érzékeink számára nagyobbnak hat a szokásosnál. A nyár teliholdjai mindig varázslatosak, akkor is, ha ezen az éjszakán a közvetlenül a sötétség beállta után kelő, és napkeltekor nyugvó kísérőnk miatt más égitestet megfigyelni aligha lesz lehetőségünk.
Az időszak teliholdjának régi európai elnevezése a mézes Hold. Ilyenkor fogyasztották a mézsört, amelyet vízzel és néha gyümölcsökkel, fűszerekkel, gabonával vagy komlóval kevert méz erjesztésével állítanak elő. Egyes országokban a mézsört mézbornak is nevezik (bár máshol a mézbort másképp készítik). Egyes írások szerint június vége körül volt az az időszak, amikor a méz készen állt a begyűjtésre, és ez tette ezt a “legédesebb” Holddá. Ez az időszak hagyományosan a házasságkötések időszaka is volt, így a friss házasok első együtt töltött hetei a “mézeshetek”, az angolban pl. honeymoon (szó szerint méz-/mézes Hold) szó eredetét is ehhez a holdfázishoz kötik.