Ezt kell enned holnap az egész éves szerencséhez

Szent Márton legendája, az ízletes libalakoma, a lámpás felvonulások, az új bor megkóstolása egyaránt része ennek az ünnepnek, amely nemcsak a hívők, hanem mindazok számára emlékezetes esemény, akik szeretik az ízeket, a jó társaságot és a magyar hagyományokat. 

Honnan ered?

A történet a kereszténység korai idejébe vezet vissza: egy római tribunus i.sz. 316-ban született fia 18 éves korában apja kívánságára a légió katonája lett, s a legenda szerint 18 éves volt, amikor palástját odaadta egy didergő koldusnak. Nem sokkal később Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett, majd 371-ben a Loire menti Turonum (Tours) püspökévé választották.

Hollandia, Utrecht. Itt magas szintre emelték a lámpás felvonulást. (Fotó: Romy Arroyo Fernandez/NurPhoto via Getty Images)

A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta. Úgy tudni, jó püspök volt, aki az imádságot és a lelkiséget össze tudta egyeztetni a jótékonysággal.

A jeles naphoz természetesen hiedelmek is tartoznak, a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. 

Így került képbe a liba? Ne már!

Természetesen ez a történelmi adalék nem fedi a teljes képet és a libák szerepét.  Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és egyes helyeken hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

A legjellemzőbb, látványos szokás lampionos felvonulás, ami Magyarországon is sok helyen élő hagyomány (Fotó: Julian Rettig/picture alliance via Getty Images)

A szokás pedig velünk maradt, és a magyar népi kultúrába is beitta magát. A Márton-nap hagyományosan a libalakoma és az újbor időszaka.

Az egyik legismertebb magyar mondás szerint aki Márton-napon libát nem eszik, az egész évben éhezni fog.

Ilyenkor libából készült ételek kerülnek az asztalra, például sült libacomb vagy libaleves. Ezekből pedig az ünnepi napon megengedett az gyomrot pukkasztó zabálás, legalábbis régi szokás szerint: aki minél több libát töm magába, és azt sok borral öblíti le, az annál nagyobb szerencsére számíthat az eljövendő egy évben. 

Elhozza a fényt

Német nyelvterületről terjedt el a fáklyás felvonulás (Martinsumzug), amely Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez.

Magyarországon általában német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szervezésében a gyerekek, kisgyerekes családok járják az utcákat maguk készített lámpásokkal, közben Márton-napi dalokat énekelnek.

Főszerepben a liba és alkatrészei. Kép: juefraphoto/Getty Images

A Márton-nap a modern Magyarországon már nem csupán egyetlen estényi lakoma: országszerte több város is Márton-napi fesztiválokkal és rendezvényekkel készül, amelyeken a borászatok és az éttermek különleges ízekkel várják a látogatókat.

A Márton-nap többről szól, mint az ízletes libacomb és egy pohár bor. Ez a nap összekapcsol minket őseinkkel és hagyományainkkal. Akár egy fesztiválon koccintasz, akár otthon készíted el a libavacsorát, fontos, hogy élvezd az élményt, és ne felejtsd el, mit jelent valójában az ünnep.