Már ránézésre lemásolják az embert a robotok

Lassan már meg sem lepődünk azon, ha a hétköznapjainkban egy korábban ember által végzett feladatnál csak egy gépet, egy robotot találunk. Kétségtelen, hogy ezek a szerkezetek megkönnyítik az életünket, eggyel továbbgondolva a dolgokat pedig akár az állásainkat is félthetjük.

A területen rengeteg fejlődési lehetőség van még, és minden ilyen alapja az ember. Nélkülünk nem fognak többet tudni a robotok, ha nem tanítjuk őket – gondolhattuk eddig. Erre kis különbséggel egyszerre két helyről is rácáfoltak a kutatók.

Az első ilyen cáfolat Ausztriából, a Bécsi Műszaki Egyetemről érkezett. Robotjuk nem egy bonyolult szerkezet abban az értelemben, hogy egy klasszikus ipari robotkarról van szó, melyet megtanítottak kitakarítani egy mosdókagylót. Itt a nagyobb szó az, hogy hogyan tanították meg:

Az ember mint tanító egy érzékelőkkel felszerelt szivaccsal állt neki takarítani, melynek köszönhetően a robot tudta, milyen erővel és milyen irányban mozogjon majd. Ez jelentősen lerövidítette a tanítási folyamatot, nem kellett kódsorok akár millióit begépelni. A kutatók szerint más feladatokra is hasonlóan könnyen képezhetők így a gépek, legyen az festés, csiszolás vagy akár hegesztés.

Ha ez nem lenne elég, jött az amerikai Johns Hopkins University egy orvosi géppel, melyet

A da Vinci orvosi robotokat világszerte használják, ilyenekkel szoktak általában több ezer kilométeres távolságról távirányítással műteni. Itt azonban a gépet önálló munkára fogták, és három alapdolgot mesteri szintre fejlesztett: a tűkezelést, a bőrszövet finom felemelését, valamint a seb összevarrását.

A gép arra is képes volt a videós tanulás alapján, hogy kijavítsa saját hibáit: például ha elejtette a tűt, nem jött zavarba, hanem újra megfogta, és folytatta a feladatot ugyanott, ahol abbahagyta. Ebben az a legfélelmetesebb, hogy az ezzel foglalkozó tanulmány vezetői szerint ilyesmire nem is tanították a rendszert, magától jött rá.