
A meteorzáporok közül évente három nagy eseményt emelnek ki a csillagászok: januárban a Kvadrantidák, augusztusban a Perseidák, decemberben pedig a Geminidák kápráztatják el az eget kémlelőket. Nevüket arról kapták, hogy a hullócsillagok úgy tűnnek, mintha az Ikrek (Gemini) csillagkép irányából származnának – magyarázza a Svábhegyi Csillagvizsgáló.
A Geminidák idén is bőséges látványossággal kecsegtetnek: optimális körülmények között óránként akár 150 meteort is megfigyelhetünk, igaz, a telő hold fényessége várhatóan csökkenti az észlelhető hullócsillagok számát. A legjobb időpont a megfigyelésre az éjféltől hajnali órákig tartó időszak, amikor a meteorok aktivitása tetőzik. Az esemény egész éjszaka követhető, de a sikeres megfigyelés érdekében érdemes a városi fényektől távoli helyszínt választani, Budapesten például a Normafa vagy a Hármashatár-hegy környékét.
A hullócsillagok – azaz meteorok – apró porszemcsék és kődarabok, amelyek kozmikus sebességgel száguldanak a világűrben. Amikor ezek a részecskék a Föld légkörébe lépnek, a nagy sebességük következtében felhevítik a körülöttük lévő levegőt, és hosszú, világító csóvát hoznak létre. Bár szórványos meteorok az év bármely szakában megfigyelhetők, a látványos meteorzáporok akkor alakulnak ki, amikor bolygónk üstökösök vagy kisbolygók pályáján hagyott porfelhőkkel találkozik.
A Geminidák különlegessége, hogy nem üstökösből, hanem egy kisbolygóból erednek. A meteorraj forrásobjektuma az 1983-ban felfedezett (3200) Phaethon, egy földsúroló kisbolygó, amely öt és fél kilométeres átmérőjével üstökösszerű tulajdonságokat mutat. A Nap közelében haladva a Phaethon felfényesedik és porcsóvát ereszt, ami a Geminidák meteorrajának részecskéivel tölti meg az űrt.