A Cambridge-i Egyetem kutatói közel 40 különböző fajtájú eb bevonásával végzik a kísérleteket. A kutatók szerint az agyhullámok szinkronizációja arra utalhat, hogy kutya és gazdája ugyanarra a dologra figyel, és bizonyos helyzetekben hasonlóképpen értelmezik az eseményeket. Más szóval valóban “azonos hullámhosszra” kerülnek. Az ötletet a szülők és csecsemők közötti hasonló vizsgálatok adták.
“A gazdák hasonlóan módosítják beszédüket, amikor a kutyáikhoz szólnak, mint ahogy a szülők beszélnek a gyerekekhez. Sok a hasonlóság. Talán ez az egyik oka annak, hogy ennyire közel érezzük magunkhoz a kutyákat”
– mondta Dr. Valdas Noreika, az egyetem kutatója.
A kutya-ember kapcsolat érzelmi kötelékének jelei már ősidők óta megfigyelhetők. Egy németországi sírban 14 ezer éves kölyökkutya maradványaira bukkantak, amelyet egy férfi és egy nő mellé temettek el. A feltáráson dolgozó kutatók kiderítették, hogy a fiatal kutya többször is megbetegedett, és annak ellenére is ápolta a család, hogy nem volt különösebb haszna az állatnak.
“Fontos lenne bizonyítani ezt a kapcsolatot, de nem szabad az emberi gondolkodásmódot kivetíteni az állatokra” – intette óvatosságra a közvéleményt Dr. Eleanor Raffan, a Cambridge-i csapat egyik tagja.
Egy korábban publikált, kínai kutatók által végzett kísérletben arra jutottak, hogy a kutyák és az emberek között megtörténhet az agyhullám-szinkronizáció – igaz, ott csak azt vizsgálták, mi történik, ha az eb és egy idegen ember tekintete találkozik. A cambridge-iek igyekeznek mélyebbre ásni.
A kutatás során elektroenkefalográfos (EEG) méréseket végeznek, amely egy teljesen fájdalommentes technika. Az emberek esetében szorosan illeszkedő sapkát használnak, amelybe elektródákat helyeznek, a kutyáknál egy fehér pasztával rögzítik az elektródákat, amelyeket egy rugalmas fejfedő tart biztonságosan a helyükön.
A kísérletek során a gazdák figyelmüket folyamatosan váltogatják kutyáik, mobiltelefonjuk, egy kutatóval folytatott beszélgetés vagy egy plüssállat simogatása között. Egy másik tesztben azt vizsgálják, hogyan reagál a kutya, amikor gazdája rövid időre elhagyja a szobát. Az agyhullámokat ezután összevetik a megfigyelt viselkedéssel és a gazdákkal készült interjúkban elhangzottakkal.
Ha bebizonyosodik az agyhullámok szinkronizációja, a kutatók szeretnék tovább vizsgálni a jelenséget. Az agyhullámok szinkronizációja kiegészítheti a testbeszédet, mutathatja a kutyák boldogságát, elégedettségét.
Az kísérletek eredményeinek lehet gyakorlati haszna is a jövőben, például a legjobban “passzoló” ember és terápiás kutya párosítások megtalálásában.