
Már itthon is elképesztően népszerűek a sportkártyák, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy tavaly már a harmadik ilyen témájú nagyszabású rendezvényt tartották Budapesten. A sportkártya-őrület Magyarországon még ezzel együtt is viszonylag gyerekcipőben jár pl. az amerikaihoz képest, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne kötődésünk a sportkártya-történelemhez.
Magyarok ugyanis már akkor is megjelentek a külföldi sportkártyákon, amikor itthon ez még nem volt divat. Így került rá a még épp csak 20 éves Puskás Ferenc is egy ilyen lapra. A játékos – aki akkor a Kispestet erősítette – egy olasz kiadványban bukkant fel, Puskais néven, a leírásban pedig az szerepelt, hogy “magyar nemzetiségű bal oldali középpályás”.
Tekintve, hogy a kártya az 1946-47-es szezonban jelent meg, nem sok embernek fűződött érdeke hozzá, hogy eltegye azt és megőrizze az utókornak: Puskás ekkor még csak kopogtatott a világhírnév ajtaján, Európa legjobb góllövőjének csak 1948-ban választották meg. Ennek megfelelően igen ritka lapról van szó.
Napjainkban összesen 15 ilyet tartanak számon, ezek közül egyet a minap hitelesített a sportkártyák “eredetiségvizsgálatával” foglalkozó Professional Sports Authenticator. A lap állapota még közel 80 év után is kifejezetten jó, a tízpontos skálán 8,5-es értéket kapott.
Egy ilyen lap komoly összeget is érhet egy gyűjtőnek. Néhány éve egy ugyanilyen, ám 9-es értékelésű (azaz jobb állapotú) Puskás-lapért 260 ezer dollárt, átszámítva közel százmillió forintot adott valaki. Nem kizárt, hogy egy nap ez a lap is hasonló, vagy még magasabb áron cserél gazdát.