Ez az eddigi legfélelmetesebb űrbeli videó
Az 1980-as évekre úgy tűnt, egyenes az út az űr meghódítása felé. A Holdra már annyi sikeres misszió indult az 1960-as, ’70-es évek fordulóján, hogy a NASA egyszerűen megunta azokat (túl drágák volta), a költségcsökkentés és a valódi, föld körüli pályán végzett munkára pedig már rendszeresen indultak útnak az űrsiklók.
Ma már tudjuk, hogy a technológia brutális költségek mellett komoly rizikófaktorokkal üzemelt, de az 1980-as évek első fele még nem erről szólt. Akkor még a rekordok, a bravúrok domináltak, a nagy elsőségek, amelyeket az űrben dolgozó asztronauták értek el űrsétáik során.
Egy ilyen félelmetes, ránézésre vérfagyasztó bravúrra épp 1984. novemberében volt szükség, amikor a Discovery űrrepülőgép példátlan mentőakcióra indult. Ugyanabban az évben a NASA felvitt két műholdat, amelyek pályára állás után meghibásodtak.
Űrséta, avagy ember a halálos közegben
A tudomány egyik legnagyobb eredménye, hogy az ember elhagyta a Föld felszínét, és képes életben maradni egy olyan ellenséges környezetben, mint az űr. Mindezt ráadásul nem csak egy bonyolult eszköz belsejében, de űrruhában is, az űrséták során.
Az első űrsétára 1965. március 18-án került sor a Voszhod–2 küldetésen. Alekszej Leonov szovjet űrhajós 12 percet töltött az űrben. Ennek a rekordnak majdnem tragédia lett a vége: Leonov szkafandere túlságosan felfúvódott, ezért csökkenteni kellett benne a nyomást, és az előírással ellentétben nem lábbal, hanem fejjel előre hatolt be a fedélzeti nyíláson. A szabad manőverezést biztosító egységet, az MMU-t az amerikai Bruce McCandless használta először 1984. február 7-én, a Challenger űrrepülőgép STS–41 jelű repülésén.
Az első kereskedelmi űrsétára 2024. szeptember 12-én került sor, a Polaris Dawn űrrepülés részeként.
Mivel igen drága eszközökről volt szó, az űrügynökség megígérte a Palapa és a Westar cégek vezetőségének, hogy az eszközöket amolyan űrcowboyként befogják, és a Discovery rakterében visszaszállítják a Földre.
A misszió legénységét Dale Gardner, David Walker, Anna Fisher, Frederick Hauck és Joseph Allen alkották.
A Discovery 1984. november 8-án 12 óra 29 perckor startolt, és miután két másik kommunikációs műholdat “kidobtak” (a kanadai Telesat-H és az amerikai Syncom-IV-1) a legénység 361 kilométeres magasságban találkozott a PalapaB-2 műholddal.
A földi irányítás ekkor már lelassította az eszköz pörgését, de az azért tisztességgel forgott még akkor is, amikor Dale Gardner az Emberes Manőverező Egység (Manned Maneuvering Unit, MMU) nevű szerkezet segítségével megközelítette, méghozzá biztosítókötél nélkül.
Igen, csak a hátára szerelt eszközzel manőverezett, gyakorlatilag szabadon lebegve az űrben, miközben egy speciális eszközzel becserkészte a műholdat, amivel ő is megtett pár kört a bolygó körül, mire sikeres lett a rögzítés. Ezt követően társa, Allen segítségével rögzítették a műholdat az űrsikló robotkarjához, majd némi rögtönzött problémamegoldás után elhelyezték az egyik tárolórekeszben. Később a második műholdat, a Westar-6-ot is sikeresen levadászták az égről.
Ez az akció egyedi volt, 1984-ben merész bravúrnak számított, és hasonlóra jó ideig nem is lesz példa. A szabad manőverezéshez használt eszközt ugyanis biztonsági okokból nyugdíjazták, ma már minden űrsétánál a jó öreg biztonsági kötelekre hagyatkoznak az űrhajósok. Ha pedig mindenképpen el kellene kapni egy műholdat, azt valószínűleg már valamilyen robotra bíznák, így az űrcowboyok kora egyelőre még nem tér vissza, ezeket a négy évtizedes felvételeket pedig ámulatba ejtve nézzük újra és újra.
Forrás:
PetaPixel
Kép(ek) forrása:
NASA
Írd be a keresett kifejezést