Piszkos múlt, tiszta jelen?

Nem lehet általánosítani, milyen is volt a tisztálkodás és a vécéhasználat a régmúltban. Világszerte találtak a régészek 5000 évnél idősebb illemhelyeket, illetve azokat ábrázoló leleteket, de az ún. sötét középkorról minden, csak nem a higiénia jut a legtöbbeknek eszébe.

Tegyük hozzá: hamisan, hiszen akkoriban az emberek többsége rendszeresen tisztálkodott a közeli tóban, patakban, folyóban, és a római kor örökségeként közösségi fürdők is voltak, mindezeket csak a 16-17. század puritanizmusa, babonái és új keletű prüdériája száműzte, így a felvilágosodás korának évente esetleg csak egyszer, tessék-lássék módon megfürdő emberei viszont egyenesen bűzlöttek – főleg, hogy erős parfümökkel igyekeztek leplezni karakteres szagukat, és hogy fokozzuk, a nemesurak- és hölgyek a Napkirály udvarában, a versailles-i kastélyban is csak ablakmélyedésekben, alkóvokban végezték kis- és nagydolgukat, az illemhelyek ugyanis kimaradtak az épületből.

A vécépapírt is csak a közelebbi múltban kezdték el használni, 1871-ben szabadalmaztatták. Előtte a tehetősebbek gyapjút, kendert alkalmaztak, a szegényebbek füvet, leveleket, szalmát, gyümölcshéjat is használtak. Még korábban az emberek gyakran a kezükkel, esetleg szivaccsal tisztálkodtak odalent, utóbbin több ember is osztozott, ami nem volt túl higiénikus, bár utóbbi elképzelés a mai napig vitatott a történészek és régészek körében.

Az ókori Rómában bárki számára elérhetők voltak a nyilvános illemhelyek, és persze az ókor és a középkor embere is tudta, hogy fontos a tisztálkodás, a fogak ápolása, de nem mindenkinek volt egyenlő lehetősége erre. A folyó víz és angolvécé még 40-50 éve sem volt minden városlakónak elérhető, még ha addigra nem is új vívmányokról volt szó – a vízöblítéses, a szennyvízrendszerbe csatlakozó toalettet, a szó szerinti vécét az angol Thomas Crapper dolgozta ki 1880-ra… 

Tekints a múltba velünk!