
Azt már az óvodások is tudják, hogy vannak bizonyos madarak, amelyek a tél beköszönte előtt melegebb éghajlat felé veszik az irányt és “elköltöznek”, hogy aztán tavasszal visszatérjenek. Ilyenek többek között a fecskék, a fülemülék, a sárgarigó vagy a gólyák, akik felnyitották az európai emberek szemét 1822-ben.
Az 1800-as évek elején ugyanis a néphiedelem úgy tartotta, a télen eltűnő madarak a víz alatt, hibernálva élnek túl, vagy a hideg időben más madárfajjá alakulnak át, ne adj’ isten a Holdara költöznek. Aztán megérkezett a németországi Klütz városába egy igen különleges gólya, amely örökre megváltoztatott mindent.
Amikor a dárdát megvizsgálták, kiderült, hogy az afrikai eredetű, az pedig csak akkor kerülhetett a gólya nyakába, ha az télire délre vonult. Az állat a hosszú fegyverrel a nyakában repült vissza Európába, azaz túlélte az afrikai támadást.
Fecskéket halászó emberek egy 1555-ös metszeten. Olaus Magnus svéd érsek egy 16. századi művében arról írt, hogy a fecskék ősszel hatalmas tömegben gyűlnek össze és a vízbe süllyedve, szardíniaként tömörülnek – Fotó: Wikipédia
A lándzsával átszúrt nyakú gólyát kipreparálták, jelenleg a Rostocki Egyetem zoológiai gyűjteményét gazdagítja, és Pfeilstorch névre keresztelték (a nyíl és a gólya német szavak összetétele), amelyet az 1822-ben felfedezett példány mellett egyéb, Afrikából a testében nyíllal, lándzsával vagy dárdával visszatérő állatokra szokás használni. Azóta ilyenből legalább 25-öt jegyeztek fel Németországban, szóval nem egyedi estről van szó.