
A technika fejlődésének van egy egészen nevetséges vonása. Előfordul, hogy a termékek annyira kiforrottá és praktikussá válnak, hogy a gyártók elkezdenek visszanyúlni a múltba, és némi kényelmetlenséget csempésznek a használatba.
Gondoljunk csak az otthonra beszerezhető játékgépekre, amelyekbe még mindig érmét kell dobni, a “butatelefonokra”, amelyek szándékosan nem képesek a legtöbb alkalmazást futtatni, és azokra a fényképezőgépekre, amelyeknél várnunk kell, hogy megnézhessük a képeinket.
A Fujifilm nemrégiben bejelentett, itthon 340 ezres áron elérhető X half (Fujifilm X-HF1) modellje a legújabb példa erre. A készülék optikája fix, nem lehet cserélni az objektívet, és zoomolni sem enged, csak a fókuszpont és a rekesz állítható, ezeket manuálisan lehet szabályozni.
A lehető legegyszerűbb lett a Fujifilm X-HF1
Az amúgy teljesen digitális kütyübe beépítettek egy filmes fényképezőgép üzemmódot, amely megakadályozza, hogy megnézzük az elkészült fotókat, amíg egy egész „tekercset” végig nem fotóztunk, majd egy alkalmazás segítségével „elő nem hívtuk” azokat.
Nem ez az első alkalom, hogy egy digitális fényképezőgép extra lépcsőfokot épít be a fotók megtekintéséhez; számos alkalmazás létezik, amely ezt az élményt emulálja a telefonunkon is. Ilyen például a Dispo, egy néhány éve viharos népszerűségre szert tett alkalmazás, amelynél másnap reggel 9 óráig várni kell az elkészített fotók megtekintésével.
Ezeket a fejlesztéseket látva felmerül a kérdés: nem éppen az a digitális fotózás vonzereje, hogy ne kelljen ilyen korlátokkal együtt élnünk? Miért törölnénk el mesterségesen a felhasználói élmény és a dizájn terén elért több évtizedes fejlődést?
Persze azért van kiskapu: a Fuji X Half készülékből is kivehetjük az SD-kártyát, és azonnal megnézhetjük a filmes módban készült képeket, miután elkészültek. Vagy ha tényleg nem akarunk lemaradni a pillanatról, elővehetjük a telefonunkat – egy mindentudó eszközt, ami a filmes korszak fénykorában csodának tűnt volna – vagy egy másik, hagyományosabb modern fényképezőgépet, és azzal készíthetünk képet.
Persze a filozófia valahol érthető: ha tudjuk, hogy nem nézhetjük meg azonnal a fotót, és nem javíthatunk rajta, ha nem sikerült, talán több időt szánunk a komponálásra és az expozíciós beállítások ellenőrzésére. Vagy éppen élvezhetjük, hogy nem kell ezekkel törődnünk, és a fotók meglepetésként érnek, amikor végre meglátjuk őket.
Viszont aki ezt a hangulatot akarja újra megélni, annak nincs szüksége a Fuji 340 ezres készülékére, egy bolhapiacon is szerezhet magának bármikor valódi, analóg fényképezőgépet ötezerért, és átélheti az előhívásra való várakozás különleges élményét.