
A klímaváltozás egyre szélsőségesebb időjárási helyzeteket teremt szerte a világon. A saját bőrünkön is érezhetjük ezt, a nyarak egyre forróbbak, ráadásul ezt nagyvárosokban, épületek között még nehezebb elviselni. A légkondi kapcsolása beltérben ugyan megoldást jelent, de ez is energiaigényes, és csak tovább fokozza az alapproblémát.
Léteznek azonban alternatív hűtési megoldások. A francia főváros, Párizs például 1991-re kiépített egy olyan hűtési rendszert, mely több mint 800 épület hőmérsékletét hivatott enyhíteni a forró napokon. A rendszer alapját kb. 110 kilométernyi felszín alatti csőhálózat alkotja, valamint a város folyója, a Szajna. Ennek a vizét keringetik a rendszerben: hidegen megy be, melegen távozik, és elvonja a hőt az épületekből. A technológia nem túl elterjedt, de közel sem új: az ENSZ-székházat is így hűtik New York-ban már az 1950-es évek óta.
A Szajna Párizsban
A rendszer alkotói természetesen figyelnek arra is, hogy ezzel ne forralják fel a Szajnát: a folyóba visszajuttatott víz nem lehet melegebb 5 Celsius-fokkal, mint a folyó alaphőmérséklete. Ez a megoldás felel többek között számos üzlet, iroda, vasútállomás, koncerthelyszínek vagy éppen a Louvre hűtéséért is.
Az igénybe vevők sora folyamatosan bővül, a tervek szerint egy kórházon túl hamarosan több egészségügyi intézmény, nyugdíjas otthon és iskola is bekapcsolódik majd a folyóval hűtött épületek sorába. 2042-re a föld alatti csővezetékek hossza meghaladhatja a 245 kilométert is.
Felmerül a kérdés, hogy ha ez egy jól működő, hatékony és fenntarthatóbb megoldás, miért nem használják több helyen? A választ persze különösebb hozzáértés nélkül is ki lehet találni: rengeteg pénz és munka, mire egy ilyen rendszer kiépül.