
Nemigen érdemes készpénzt vagy bankkártyát vinni a venezuelai El Dorado városába. A nagyjából 5000 fős települést nem véletlen hívják így: jelentős aranylelőhelynek számít, így az itt élők döntő többsége bányászatból él.
Ettől persze még nem feltétlenül kellene, hogy az itt élők az ország hivatalos fizetőeszköze helyett arannyal fizessenek. Persze aki tudja, mennyire értékálló fizetőeszköz a venezuelai bolívar (semennyire; csak az év első hat hónapjában értékének felét elveszítette), az pontosan tudja, miért döntöttek így a helyiek.
A boltok portékáit is ennek megfelelően címkézik fel: a kiírásoknál a számok aranyat jelentenek, grammonkénti egységben. Az AFP beszámolója szerint például egy komplex élelmiszercsomagot, melyben többek között liszt, tészta, olaj, margarin, ketchup és tejpor található, egy grammért lehet megvenni. A bolti kasszák sem a megszokottan néznek ki: pénztárak helyet érzékeny mérlegekkel operálnak az eladók, melyen századgrammos pontossággal mérik a nemesfémet.
Az aranyvárosban az élet azonban nem fenékig tejföl. Nagyon kevés arany összegyűjtése is kőkemény melót igényel, ráadásul a befektetett energia nem is mindig térül meg. A bevétel nem kiszámítható, ez pedig meg is látszik az általános életszínvonalon. A tiszta arany előállítása szintén nem túl egészséges folyamat, különféle mérgező gázok szabadulhatnak fel ilyenkor. Emellett még a szervezett bűnözés is jelen van a környéken.