
A Boeing legelső sugárhajtású utasszállítója, a 707-es 1958-ban állt kereskedelmi forgalomba. Alig 10 évvel később a légi utazás iránti kereslet már annyira megnőtt, hogy a Boeing bemutatta a világnak az új 747-est, amely több mint kétszer annyi utast tudott szállítani, mint a 707-es.
A Boeing 747-es, becenevén a „Jumbo Jet”, egyes vélemények szerint a legismertebb repülőgép a világon. A 747-es fejlesztése az 1960-as évek első felében kezdődött, az első rendeléseket 1966-ban kapta meg rá a gyártó. A négy hajtóműves, 68,5 méter hosszú 747-es első példánya 1969-ben gurult ki először a Seattle-től északra fekvő everetti gyártóbázisról.
Eredetileg a 747-est egy teljes, kétszintes elrendezéssel tervezték, de a mérnököknek meggyűlt a bajuk a teherszállító kapacitással és azzal, hogy vészhelyzet esetén hogyan lehetne gyorsan kiüríteni a gépet. Végül egy kompromisszumos megoldás született, ahol a kétszintes magasság csak a repülőgép elején maradt meg, létrehozva a 747-es összetéveszthetetlen, jellegzetes púpját.
A teljes utaskapacitás attól függ, hogyan konfigurálják az adott 747-est, de egy sűrű, kizárólag turistaosztályú elrendezésben akár 660 embertársunk is elférne a fedélzeten.
A Boeing 747-es meghajtásáról négy darab, óriási hajtómű gondoskodik, amelyek utazósebességen óránként elképesztő mennyiségű, 13 250 és 14 400 liter közötti üzemanyagot égetnek el.
Lufthansa Boeing 747-8 Fotó: Nicolas Economou/NurPhoto via Getty Images)
A pontos fogyasztás függ az utasok számától, valamint a beépített hajtóművek típusától és modelljétől. Elég azonban annyit mondani, hogy egy átlagos 747-es nagyjából másodpercenként 3,8 liter kerozinalapú Jet A-1 üzemanyagot használ el. Ez a csillapíthatatlan étvágy természetesen hatalmas üzemanyag-kapacitást is igényel.
A legtöbb, hosszú távú nemzetközi utakra használt Boeing 747-es körülbelül 183 200 liter üzemanyagot képes magával vinni.
Ez elegendő például egy New York–London útvonal teljesítéséhez. Az ennél is hosszabb járatok, mint a Los Angeles–Sydney, még több üzemanyagot igényelnek. Ennek megfelelően egyes változatok, mint a 747-8i Intercontinental, akár 238 600 liter üzemanyagot is szállíthatnak.
De hova fér el ennyi folyadék?
Az üzemanyagtartályok elsősorban a repülőgép szárnyaiban helyezkednek el, bár bizonyos 747-eseket úgy konfiguráltak, hogy a gép farkánál lévő vízszintes vezérsíkban is tároljanak további üzemanyagot.
A Boeing 747-es nemcsak az egyik legnagyobb, hanem az egyik leggyorsabb kereskedelmi repülőgép is. Lenyűgöző, 933 km/h-s utazósebessége a legtöbb utasszállítónál magasabb. A BBC Future Planet által közölt fogyasztási adatok alapján ez egy elképesztő, több mint 1300 liter/100 km-es fogyasztásnak felel meg.
Bár ez a szám valóban sokkoló, azt is figyelembe kell venni, hogy a legújabb Toyota Priusszal ellentétben a 747-es több száz utast szállít, akik között ez a költség eloszlik. Egy gyors számítással, 500 utassal számolva ez fejenként nagyjából 2,6 l/100 km-es fogyasztást jelent, ami már sokkal barátságosabb.
Az évek során a világ légügyi hatóságai enyhítettek azokon a szabályokon, amelyek megtiltották a kéthajtóműves gépeknek a hosszú, óceán feletti repüléseket. Ez elhozta a modern, hatékonyabb repülőgépek, mint az Airbus A330 és a Boeing saját 777-esének dominanciáját.
Manapság a 747-es utasszállító egyre inkább eltűnik az égről, a gyártásnak vége, de az eddig elkészült darabok közül még bőven vannak aktív repülők. Ha valaki még utoljára szeretné megtapasztalni az „Ég Királynőjének” élményét, még talál légitársaságokat, amelyek bizonyos útvonalakon üzemeltetik.