
A 3I/ATLAS névre keresztelt égi látogató mind a kutatókat, mind a csillagászat után érdeklődőket izgalomban tartja. Ez mindössze a harmadik alkalom, hogy csillagközi eredetű objektumot figyelhetünk meg a Naprendszerben – az első az ’Oumuamua volt 2017-ben, a második a Boriszov-üstökös 2019-ben.
A friss jövevényt július elején vette észre a NASA által támogatott ATLAS-távcső Chilében, és már az első pályaelemzések után kiderült, hogy valami különlegesről van szó.
Első érdekes tulajdonsága a sebessége: nagyjából 210 000 km/h-s tempóval száguld, ami abszolút rekord a csillagközi látogatók között.
De ami ennél is furcsább, az a pályája. Az objektum erősen retrográd pályán halad, ami azt jelenti, hogy szinte „szembemegy a forgalommal” a Naprendszer bolygóinak keringési irányához képest. Tetézi mindezt, hogy a bolygók keringési síkjában halad, ami még ritkábban fordul elő.
A megfigyelőeszközök képein egy üstökösökre jellemző, könnycsepp alakú por- és gázfelhő (kóma) és egy csóva veszi körül. A Földet messze elkerüli, és a hivatalos űrkutatási intézetek, az ESA, a NASA az objektumot egyértelműen csillagközi üstökösként tartják nyilván.
Itt jön a képbe Avi Loeb, a Harvard Egyetem csillagászprofesszora, aki már az ’Oumuamua esetében is felvetette, hogy egy mesterséges objektummal lehet dolgunk. Loeb szerint a 3I/ATLAS esete még gyanúsabb.
Teóriáját arra alapozza, hogy az objektum ritka, és furcsa. Több bolygó mellett is elhalad, olyan geometriai helyzetben, amely elméletileg lehetőséget adna sebességnyerésre gravitációs hintamanőverekkel. Sőt, azt állítja, hogy az objektum “direkt” halad olyan pályán, ami megnehezíti a megfigyelését.
Loeb a Mediumon publikált posztjaiban és interjúkban népszerűsíti elméletét, amit más tudósok mellett a földönkívüli intelligenciát kutató SETI Intézet szakértői is elvetnek mint lehetséges forgatókönyvet. Loeböt a csillagászattal foglalkozó tudományos közösség túlnyomó része szenzációhajhász, feltűnési viszketegségben szenvedő kollágának tartja.
A Hubble felvételei egyértelműen egy tipikus por- és gázkómát mutatnak, ami az üstökösmagból a Nap hőjének hatására szabadul fel. Semmiféle mesterséges hajtóműre, szokatlan gyorsulásra vagy mesterséges rádiójelre utaló jelet nem észleltek.