
A fájdalomérzet nagyon szubjektív, ugyanazt a dolgot egyesek kínként, mások apró kellemetlenségként élhetik meg, pedig a gyógyászat, a diagnosztika, a fájdalomcsillapítás terén fontos lehet, mit is érez az adott személy, mennyire fáj valami.
Sok orvos hagyományosan 1 és 10 közötti skálán helyezteti el a pácienssel a fájdalom intenzitását, de ezek a számok sem feltétlenül adják vissza, mit is érez az illető. Egy brit kutatócsoport új értékelési módszereket vizsgált, többek között „pénzre váltva” a fájdalom mértékét.
„Mindannyiunktól kérték már, hogy 1 és 10 között osztályozzuk a fájdalmunkat, de valaki 3-asa más számára 5-ös is lehet, ráadásul az adott személynél is változhat a fájdalom megélése. A mi kutatásunk jobb módszert javasol: a fájdalom pénzre váltását – no nem azért, hogy elüzletiesítsük a szenvedést, hanem hogy egy közérthető skálát hozzunk létre”
– magyarázta a Social Science & Medicine-ben publikált tanulmány fő szerzője, Carlos Alós-Ferrer közgazdász professzor.
A kísérletek során a kutatók 330, 18 és 60 év közötti alannyal dolgoztak, három különböző kísérletet végeztek velük. Az egyikben enyhe áramütéssel, egy másikban hővel egy harmadikban hővel vagy placebóként hőérzést keltő krémmel okoztak fájdalmat az alanyoknak.
Az adott fájdalom elszenvedése után a résztvevők egyrészt a 1-10-es skálán, másrészt egy vizuális skálán, harmadrészt egy szóbeli értékelő rendszerben kellett beszámolniuk arról, mennyire volt rossz az élmény.
A negyedik értékelési mód volt az újdonság: a pénzre váltási módszernél azt kélrdezték az alanyoktól, hogy elfogadnának-e egy bizonyos összeget azért, hogy újra megéljék az adott fájdalmat, vagy inkább egy kisebb összeget választanának, de cserébe nem kellene újra átélniük a stimulust. Például: „Elfogadna-e 15 frankot az újbóli áramütésért, vagy beérné 12 frankkal, de fájdalom nélkül?” A pénzre váltást lépcsőzetesen egyre növekvő fájdalmakkal, majd véletlenszerű fájdalomingerekkel is végigvitték.
Az adatok statisztikai kielemzése alapján a pénzre váltós módszer, annak is az első változata bizonyult a legobjektívebbnek, legösszevethetőbbnek, azzal még az olyan változókkal együtt is, mint a nem vagy életkor, jobban egybevágtak az alanyok értékelései, mint az egyéb módszerek esetében, ráadásul ugyanolyan eredményes volt az áramütéses és a hő okozta fájdalom esetén is.
„Más és más személyek ugyan más és más összegeket rendeltek ugyanahhoz a fájdalomhoz, de a kérdés [azaz hogy »megéri-e« az adott fájdalom, vagy már nem – a szerk.] értelmezése senki számára nem okozott gondot. Így a kisebb és nagyobb fájdalomérzés pontosabban jelenik meg a pénzügyi skálán” – folytatta a fentebb idézett professzor.
A kutatók persze elismerték, hogy a kísérletsorozat eredményei nem univerzálisak, egyrészt, mert az alanyok csak rövid, kontrollált fájdalmat éreztek, míg a krónikus fájdalom sokkal összetettebb, érzelmi és az életminőségre vonatkozó aspektusokkal is bír, másrészt pedig mivel a kísérlet résztvevőinek többsége svájci egyetemi hallgató volt, a pénz értékéhez való hozzáállásuk más lehet, mint más országban, más anyagi körülmények között élő alanyoké, valamint az idősebbekre sem feltétlenül húzhatók rá a mostani eredmények.